Katalin Nagy
Még mindig fáj.
Azt hittem, elmúlt.
Néztem a képed,
Könnyem kicsordult.
Kilépni a világból
Egy más élet felé,
Hol mindenki táncol,
S nem néz maga mögé.
Rám nézett. Félve, szendén.
Vajon mi futhatott át a lelkén?
Felállt, kezét nyújtotta nekem,
Ettől melegedett fel a szívem.
Itt a vége!
Csodás mese volt.
A herceg egy pillanatra
Kedvesen átkarolt.
Meghaltál számomra!
Ez kellett neked.
Más szívével játszani
Csak szívtelen ember szeret.
El akarok innen menni,
De te nem akarod.
Csökönyös viselkedésed
Áldozata vagyok.
Ölelő karodba vágyom,
Mikor szememre nem jön az álom.
Mikor fázom téli éjjelen,
Ki mondja: Szeretlek, kedvesem!
Születésnapod van!
Csodás dolog!
Ünnepelj hát!
Légy boldog!
Megaláztam már magam ezerszer,
De ennek most vége,
Ölelő karod melegéből kibontakozva
Könnyes szemmel nézek az égre.
Hányszor néztem az eget
Hullócsillagot keresve,
De csak a dölyfös Hold
Nézett le rám nagyokat nevetve.
Valamit elvettél tőlem,
Mert én bután hagytam.
Hidd el! Még ott vagyok Neki
Minden gondolatban.