Katalin Nagy
Te dalt írtál nekem, kedveset, szépet,
De szívemet nem sikerült megigézned.
Nem a te hibád, nem vagy bűnös benne,
Egy másik férfi rabolta el a lelkem.
Ha reggel nem ébrednék fel, nem fájna többé.
Lelkem csendesen ölelné az öröklét.
Nem sír majd utánam soha senki,
Nem fogok tőletek búcsút venni.
Veled álmodtam,
Ébredésem kába.
Visszaaludnék,
De nem megy, hiába.
Évek teltek el, mióta beléd szerettem.
Szívem érez, ez az én keresztem.
Egy messzi országban
Járja ez a mese,
Volt egy öreg pasa,
Kinek nem volt neje.
Itt állok a csillagok alatt,
Nézem az eget.
Lelkem magasra száll,
Végeztem veled!
Buta kis szív
Csendben dobban.
Minden percben
Halkan, feladóan.
Agyam vad háborúban van a szívemmel,
Tudom, hogy el kell engednem, hadd menjen.
De akkor a szív közbeszól, az a beste:
"Ő az, kit lelked egész életedben kereste."
Nesz hallatszik az ablak alatt.
Kinézek, vajon mi lehet?
Apró alak fut a magas fűben,
Nyargal, mint a képzelet.
Elfogy a levegőm,
Gyengül a szívem.
Nincs erőm küzdeni,
Eltűnt a hitem.
Még mindig fáj.
Azt hittem, elmúlt.
Néztem a képed,
Könnyem kicsordult.