Kencse Orsolya

Kencse Orsolya

Született: 1997. április 23.

Népszerűség: 33 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kertünk szentélye

Kócos hajú derekben lappang
a hervadás, csonkán billeg az orgona,
gyönge már, pásztáz, de nyakán karcsú
bilincs szorul meg, aranka...

Tovább...

Várad egy hajnali pergetésen

Opálos színekben borult a fény,
mély-kútján a nap kigyúlt,
s a város puszta kőterén
a dér magasra, égbe nyúlt.

Tovább...

Csak létezz!

Csak szelíden megesve,
az egység vizébe belesve,
csak erőtől elhagyottan...

Tovább...

Játszunk tehát

Játszunk tehát:
Az óm te vagy,
jegyed minden ős jegye,
szeretnél megszületni?
Halj, és szeress bele!

Tovább...

Merengés...

Fojtogat,
talán megfojt az ősz,
mikor torkán nyári fény akad.

Tovább...

Június

Ha kifakulna ere a lombnak
sikoltva hullna rá a határ,
sikolya szállna égi csatába:
egy vörös torkú fecskemadár.

Tovább...

Ketten...

Ketten állunk az élet színpadán,
én a sors, szemben te, a titkos, az önismeret,
s egy elborongó bús melankólián
e két arc átremeg.

Tovább...

Elveszett impresszió

Néptelen nyári este volt,
az égi fal boróka,
már fürtje méla, lógott
tétova folyóba.

Tovább...

Esténként...

Esténként elmerengek,
köd-torlaszú felhők
az égi kar, s ha lengnek
olykor szürke ernyőn,
mint zúgó nyári bércek,
megállnak széltetőn,
megállnak, elköszönnek.

Tovább...

Nyár

Heves nászt jár az eperfa lomb,
csókatollú éjszakákon át.
A roskadt, méla tavasz-kolomp
elejtette forró bíborát.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom