Kencse Orsolya

Kencse Orsolya

Született: 1997. április 23.

Népszerűség: 45 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Játszunk tehát

Játszunk tehát:
Az óm te vagy,
jegyed minden ős jegye,
szeretnél megszületni?
Halj, és szeress bele!

Tovább...

Fehér bakók és zöldek

Fehér bakók és zöldek,
sármány alatt nehezül meg az este,
sűrű a lonc,
őszapó mond imát egy barna kőnek,
az lemállik...

Tovább...

Merengés...

Fojtogat,
talán megfojt az ősz,
mikor torkán nyári fény akad.

Tovább...

Esténként...

Esténként elmerengek,
köd-torlaszú felhők
az égi kar, s ha lengnek
olykor szürke ernyőn,
mint zúgó nyári bércek,
megállnak széltetőn,
megállnak, elköszönnek.

Tovább...

Semmi más

A bérci fák alá temess el, kérlek,
Oda, hol nem találnak rám,
S onnan fogom minden reggel
Dalolni bús elégiám.

Tovább...

Teremtés

A teremtés prológusa
Akkor kezdődött,
Mikor befejezték
Az előző epilógust.

Tovább...

Csak létezz!

Csak szelíden megesve,
az egység vizébe belesve,
csak erőtől elhagyottan...

Tovább...

Hideg van

Borongós november halott éjszakája,
szemedben a köd csalka fényt takar,
hideg van, és a reszkető dér
kezével varjú-kart kapar.

Tovább...

Nyárutó

Könnyű szélszekérrel érkezett az újság,
és a mai hírlapért,
valami félszeg, néma ár nyúlt,
kísérve, forrón dobta szét.

Tovább...

Nyár

Heves nászt jár az eperfa lomb,
csókatollú éjszakákon át.
A roskadt, méla tavasz-kolomp
elejtette forró bíborát.

Tovább...

Őszi szonett

Tüzes hálót vetnek rá az ökörnyálak,
Gömbölyű selyemben hálnak a füzek,
Csókot int a fecske az öreg nyárnak,
És megbolydulnak a sásban a vizek.

Tovább...

Egy őszi délután

Hideg volt,
és hozta a tudat az ősszagot,
a nyár kiégett, mint egy izzó, elpattant,
és fellobogtak az őszharangok.

Tovább...

A Nap szerelmese

Festett. Ósdi, nagy palettáján
Keverte meg a világot,
A sárgát, a kéket,
Másképp értette és látta a szépet,
Ne felejtsétek el őt!

Tovább...

A vad levendula

Öröklétre szenderült a vad levendula
Úgy, hogy nem látta senki sem.
Apró, kis fejein meghajoltak
A drága kék-lila koronák,
Mint a tengerben játszó hajók,
S az idő úgy vitte pilledő testüket,
Ahogy végtelen vízen visz az ár
Egy-egy eltörött vitorlát.

Tovább...

Séta...

Rám hull az est,
a nagy gyöngyházlepel,
a nap tűzéből lett
ravasz, bájos, kortalan.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom