Kertész Dániel
Kicsike voltam még
Tán nem is olyan rég.
Fogtad pici kacsóm,
Hogy ne essen bajom.
Azt hittem, soha többé
Nem szeretek senkit már.
Úgy válok egyszer köddé,
Mint a hó, ha jön a nyár.
Egy szerelmes ének
Mi lehet szebb dolog, mondjátok, bolondok, földön a szerelemnél?
Pár nélkül is lehet élni, de mondd, minek? Úgy fölös` cselekednél.
A nap utolsó sugarait veti a tájra,
Ahogy én zuhanék` holnap fáradtan az ágyba,
Már tudom, itt az idő a nyugovóra térnem,
Ám most utolsó perceimmel még megelégszem...
Avagy a tömegközlegedés legjava
Kiakadt a tahó-méter
Az üres buszon sem férsz el
Nekem kellett jönnöd Uram
Vagy már megy a bunkó-futam?
Hogy mutathatnám meg neked,
Hogy mennyire is szeretlek?
Úgy, hogy el soha se feledd
Az érzést, a szeretetem.
A halál egy alattomos dolog,
Azt ragadja el mindig, ki boldog,
És terhet ró az itt maradókra,
Megsirat az élet sava-borsa
Lehelet egy késő őszi szerelemről
Barnulnak a falevelek, hajad színére
Hajaz az árnyalat, ahogy sétálsz a fák alatt,
Rugdosod az avart, kissé zavart,
De vidám vagyok végre.
Éget minden szúrós tekintet
Félek de egyszer lelépek
Mert nem vagyok más
Csak egy számkivetett
Aki téged mélyre temet
Hiányodban csak álmodozom rólad
Újra lejátszom délutánjaikat
Csak sétáltunk végig Eger utcáin
Nem tűnődtünk az élet problémáin
Örökzöld is hullajtja levelét,
A vaknak is lehet szép a szeme,
És vonzza egymást egy-egy ellentét,
Tán ez lehet az élet értelme.
Szép csütörtök délután
Utazgatom Dél-Budán
Idős bácsikák nénik
Helyüket nagyon féltik
Játszanék veled
Csak azt ne feledd,
Színre szín,
Számra szád.
Lakoma koma kóma
Kelkáposzta főzelék?
Kell káposzta főzelék!
Hallgatom