Kevelin Kiss
Félek, mert szeretem, szeretem és féltem,
Félve szeretem, szeretve féltem,
Vigyázva óvnám, mindig meghallgatnám,
Küldök neki sugarat, fényes reménysugarat,
Lelje meg nyugalmát, fogadja el a sorsát...
Reggel elmegyek,
Krumplit, kenyeret,
Citromot veszek.
Ez az első normális gondolat
A mai nap,
Pedig már lassan
Éjszaka van.
Mondjátok, kedveskéim,
Nektek mit adhatnék,
Mi lenne az, mivel
Hasznotokra lehetnék.
Csak az tud igazán boldog lenni
A bőréből majd kibújni
Folyton mosolyogni
Aki volt már olyan kétségbeesett
Boldogtalan hogy csak sírt
Zokogott unos-untalan
Ha eljönne újból a házba
Ahol lakott
Látná hogy csak egy régi
Szomszédunk lakik ott
Egyedi és különleges bicska
Melyet nem használhatott
Soha senki csak apuka
Apuka nem kereste soha mi a haszna
Mindenét odaadta
Csak egyvalami amihez
Ragaszkodott
Az egy barna bicska volt...
Mérges zsémbes zsörtölödő
Ünneprontó haszonleső
Nem olyan jó veled mint
Ahogy képzeled
Valóság kedvesség nincs
A te szavadban vélt sérelmeid
Vezetnek összevissza
Ha nem lennél mérges zsémbes...
Csihuhú, jön a
Végállomás,
Ettől félek nagyon,
Ám
Ki száll ki előbb,
Én vagy a párom?
El kéne mindent feledni,
Nem kéne mást, csak szeretni,
Nyugodtan, békében élni,
Nem félni, rettegni, bánatosan
Sírni,
Ha a tavaszi szellő a
fülembe súgná, hogy mit
Tegyek...
Ami az ember szívében
Él, az
Örökké él.
Aki az ember szívében
Él, az
Örökké él. Soha senki
Onnan
Ki nem törölheti.