Kevelin Kiss
Dióhéj kemény ütöm és töröm
Nincs még egyelőre ami dermeszt
Felvettem a munkásasszony jelmezt
Fekete lett ujjamon a köröm
Fejemre horgolt sálamat rákötöm
Fonala ötleteket kifejleszt
Hallom mondja magadat fegyelmezd...
Nem siet az idő
Csak pörög az időkerék
Ne bántsuk hát szegényt
Csak forog körbe körbe
Ütemesen mindig ugyanúgy
Viszi a telet őszt tavaszt nyarat
Újra és újra
Viszi az ünnepeket születést halált...
Ha majd a jóért mindenki megfeszül
Akkor eljön végre a pillanat
Lehet játszva élni emberül
Az életben bárki bármit is vall
Megvalósul ez pár évezred alatt
A szépet meglátni az úgy nehéz
Ha lelked sivár a szád csóktalan...
Megjött már az őszi köd sejtelmesen
Szürke lett a színes világ oly hirtelen
Magamhoz húzlak szép kedvesem...
Homály és köd fekszik ma a légen
Mégis színes szerelmes a világ
Szemed látom az égbolt szemében
S kinyílik ott minden szép virág
Lelkem ragyogó berill
S szemem káprázik a jóban
Mikor képzeletem
Száguld a fasorban
Fa tövében száradó kis beléndek
Én is olyan gyomnövény vagyok
Úgy gondolom mikor utamra indulok
Fáradt a lábam messze a cél...
Forró napokon bezár a színház
Jegyzettömbben is alszik a sok papír
A melegtől engem is kitört a frász
Kiradíroznám a meleget hol a radír
Mert ez megér egy utolsó próbát
Jöjjön már végre a hideg jelenet
Mindenki felveszi zakóját...
Csak úgy elvan de van mozdulatlan
Életre vár de mindhiába
Az öbölben kaland ritkán várja
Válogatós csónak nem szeret
Vad habokat csak sima vizet
Tükörfényben nyugodt eget
Ha nyílt vízre kerülne viharok közt...
Sajnálom bármit is tennék szívem nehéz
Lakásomba bebújva csak hallgatom a sok pléhdobozt
Hogyan zenél
Vihar tépi a a fákat s odakint az égbolt dörög
Csak dörög
Fals dallamot játszik hozzá villogtat a villámszóró
Zenész
Feketén tartja kezében a várost a haragos égbolt...
Zúg a fülem doktor úr
Pirkadatkor azt hallom
Benne csobbanó a víz
Estebédkor azt hallom
Benne loccsanó a víz...
Alig múlt a tél már itt a nyárelő
Készülhetünk lusta nyárra az is eljő
Még bokrosodnak
A bokrok és nőnek a fák
De lesben áll már a forró nyár
Nyárelő zápora még jó napokat kínál
Testvére ő vad viharnak ki villámjaival vár...
Kietlen a bolygónk
Fű se serked már
Vöröses kék a látóhatár
Földanya sír
Bánat van szívben
Kezdhet embert teremteni
Nem tudni mi végre
Szívem hajóján
Kormányoz a kapitány
Kész kabaré
Amit az ember néha átél
Kedves Gyerekek
Szívből jövő
Szeretettel minden jót
Kívánok nektek
Öröm vezessen
Ma és mindig bennetek
Meggy eper kismacska
Éjjel ugat a kutya
Nézz reám barátom
Te leszel a párom
Chips cola nutella
Kapható a boltba`
De finom jaj de jó
Te leszel a hunyó...