Kevelin Kiss
Hervadó szépségek
Egymással beszélnek
Harmatos virágszál voltam
Üde és szép
Fogam is volt
Éppen elég
Lábam testem kecses
Hátam egyenes...
Ott ültem hátul a padban
Tábla volt
Fekete
Alig láttam utolsó órákban
Majdnem elaludtam
Aztán meg ballagni kellett
Engem ez abszolút...
Mély tisztelet szeretet és hála
Hogy mellettem volt egy drága anya
A világ tündéreinek legdrágábbika
Kivel úgy szerettük egymást
Hogy azt leírni nem lehet...
Miért hervadsz el
Piros rózsa
Miért hullik szirmod a
Porba
Hisz te vagy maga a
Szépség
Szerelmes szíveknek
Reménység...
Nem értem hogy lehet
Hogy mire képes az érzelem
Mikor még élsz és létezel
Azt hiszed minden oké
És akkor előtör egy kép
Régmúltból hirtelen
Türelmes gyengéd arc
Nagyon szerethető...
Apró levelét a rózsa kidugja
Mikor a Nap rásüt a bokorra
Sok kiscsibe tojás héját
Csőrével feltöri
Csippcsirip bolyhos
Sárga de édi...
Versem ha születik
Sötét éjszakában
Oly könnyed egyszerű
Mint kint az utcán a fa
Lámpa alatt
Ha sötét van
Csak ügy van
Megpróbálok...
Bukik a Nap felakasztja sugarát
Melengető sárga vonalát
Égi strázsa horizont alá merült
A jókedv ma engem is kikerült
Nyilamló szívemre rigófütty ült
Elmúlt idő hozzá fájó
Dallamot hegedült
Megkeresném...
Boldog vagyok
Mert van ki szeret
Boldog vagyok
Mert szerethetek
Szívem telve szeretettel
Ajándékot veszek...
Kudarcba fulladt az összes remény
Percekre felvillant
Majd magát kijelentve
Átokra lépett
Ne várd a reménységet
Álnok becsapós
Szép arcát mutatja
Fürge rohanós...
Úgy szeretnék örülni bízni
Elhinni hogy van még remény
Mert nem hiszek már nincs
Sajnos nincs nekem
Most
Nem jutott remény...
Ha jön az est
Néhány fény az ablakban fura
Táncot lejt farsangot ünnepel
Lakomákat vidám karneválokat
Velence és Rió helyett mostanság
Otthon tartjuk meg
Mi óvatos duhajok...