Kincses Mária Márta
Gyermekeknek is oly boldog az ünnep,
Régen, mikor gyerek voltam,
Mindig énekeltünk.
Itt a tavasz, és a sok virág
Bontogatja szirmát.
Tetőtől talpig, mint a
Menyasszony ruhája,
Hófehér is minden szép virága.
Ó, álom, álom,
Álmodni jó,
Merj álmodni,
Szépet és nagyot,
Hogy megváltoztasd
Az egész holnapot.
Lehunyta szemét a vándor, s gondolkozott,
Milyen volt régen gyermekkorában az élet?
Jó volt, és soha nem bánta, ha a másik
Egy kicsit gazdagabb,
Nem félt, mert tudta jól,
Hogy ez biztos nem így marad.
Tudok egy varázsszót,
Ha azt kimondanám...
Hiába hívlak már,
Drága Édesanyám.
Boldogságod összetöri szívem,
Kérem Istent, hogy boldog legyél,
Az életed teljességgel éljed,
Vezéreljen a Jóisten Téged!
...De félek, és kétely is gyötör,
Megéri-e majd, hogy Tied leszek egyszer,
Vagy kínozni fog a fájdalmas gyönyör?
Sajnos elmúlt a gyönyörű Karácsony,
Ünnepségek sora,
Min a családok egybegyűltek,
És boldogan ünnepeltek.
Bárcsak mindenkinek
Szép Karácsony lenne,
Az a sok-sok szegény ember
Nem a hidegben dideregne.
Itt ülve, nagy magányomban,
Gondolkozom szüntelen,
Miért vagyok itt, miért nem máshol?
Édes drága Istenem.
Bárcsak vissza-visszatérne
Az a régi, szép idő,
Mikor még gyerekek voltunk,
Nem néztük, hogy múlik az idő.
A temetők halotti csendje,
A sírokon kis gyertyaláng,
Téged is egy sírhant takar,
Édes, drága, jó Anyám.