Kirsch Angéla
Minden kopár, sivár, élettelen,
hang sem hallatszik az éjszakában,
Egy érzés darabokra hullik bennem,
s ülök, csak ülök a félhomályban.
Nélküled.
Hol voltál, mikor kellett volna?
Nem... te nem voltál sehol,
Vagy ha mégis... az biztos,
Hogy nem itt, csak akárhol.
...fejedben zavaros gondolatok között,
mélán, homályosan derengnek
csak a történtek a Valóság mögött.
Dunántúli lányka vagyok,
Ez az, mit nem is tagadok.
Szeretem e tájat, helyet,
Hol kedvesek az emberek.
Dunántúlnak a szívében
Van e hely, mely a kedvencem.
Megyeszékhely ez a város,
Több megyével is határos.