Kis-Takács Erzsébet
Házad, kerted és az étked mindenkinek bőven mérted,
most is méred, és az igéd nem múlhat el, beborulhat és az égen csillag hullhat.
Kővé dermed minden lélek, de ki itt él, ellenségtől soha nem fél.
Látja Isten a kis házat és a kedves kezet, lábat,
mely régen és most, télen, nyáron érte fárad,
meg nem állhat. Adott Isten képességet, drága éltet,
nagy családot, boldog álmot, hívő férjet, boldog otthont,
kedvességet, nagy türelmet és kegyelmet hitveshez, az idegenhez...
Kicsi kis Adélka felnőtt bizony mára,
gyönyörű menyasszonyt várja most a párja.
Oltárhoz siet a mosolygós lányka,
édesapja büszke, ahogy lányát látja.
Boldog újévet és még ezernyi szépet,
mit az élet kínál, és a szíved kíván!
Zúzmarás, szép hajnalt, kertedbe hóangyalt.
Kívánok szép erdőt, kiskecskét, tekergőt.
Kemencét házadba, csizmát a lábadra.
Kicsi kis Anita, eljött hát a napod,
ma úgy legyen minden, ahogy te akarod.
Te leszel a legszebb a sokadalomban,
főszereplő e szuper, jó lakodalomban.
Drága, kicsi Bendegúz, te kis ravasz gézengúz.
Egy éve, hogy vagy nekem, édes, kicsi hercegem.
Mindig vártam születésed, láthassam a nevetésed.
Két szemed is mindig vidám, mosolyog a pici zsivány.
Drága, kicsi fiam, negyvenéves lettél,
pedig most volt a nap, mikor megszülettél.
Karomban tartottam kicsiny kis gyermekem,
boldog volt a szívem, hogy fiacskám lett nekem.
Nálad lenni, nem elmenni, kezed fogni, térdre rogyni.
Isten, figyelj, nincs semmi hely, lelkem fáradt, téged várlak!
Nézz rám újra, hívj új útra, lábam remeg, kell a kezed!
Szívem bágyadt, szemem fáradt, lelkem kihalt, küldd a vihart!
Itt vagyok nálad, a szeretet árad.
Hitem az semmi, szeretnék menni!
Futni és szállni, nem tudok várni!
Oly rossz itt állni, jobb lesz már bármi.
2020. április 15.
Kicsi Viktor, drága baba, úgy várt téged apa, anya!...
Jó, hogy ismertelek, mert jó barát voltál,
bármikor, ha kellett, te mindig jót szóltál.
Gyorsan kellett menned, búcsúzni nem tudtál,
nyugdíjas évekből így több nem jutott már.
A lelkem lebeg a bástyák felett...
A lelkem lebeg a bástyák felett, mert az éjszaka társa lett.
Nem akarom, hogy így legyen! Isten velem legyen!
Nem kell, hogy elvonulj, és ITT HAGYJ! A lelkem
egy rossz vaspalota ablaka, és a hercegek sem jönnek.
Most viharok dúlnak, és szél árad a hegyek közt.
Volt egyszer egy lencsi lány,
Emese, az unokám.
Drága kis babának sokszor jó a kedve,
ha más dolga nincs, folyton csak nevetne.
Erzsike lányka, mit rejt az álma, valóra vált ma?
Kicsiny kis háza, hol minden reggel kutyája várja.
Volt régen boldog, de élete mindig munkáról szólott.
Ma már kezében kevesebb minden, hála az égnek szüksége nincsen.
A sárkánygyík hozza a darab életeimet a szájában,
mert megtalálta röptében-jártában.
Szárnya suhogása ébresztett hajnalra,
és ráakadtam hét boldog angyalra.
Édes, drága Emese, lelkem lényeddel tele,
megjöttél e földi lakba, nagyon kedves szép alakban.
Olyan jó, hogy megérkeztél, szíveinkbe reményt tettél.
Gyöngyvirágos kis lányka tavasz jöttét meglátta.