Kis Erzsébet
Lelombozódott a kedvünk,
szomorú, akár a kertünk.
A muskátli harsány zöldje
nem gondol még a zord télre.
Történt azon években, amikor
korrekciós osztályt vezettem.
Az első emberpár
Ádám, Éva de jól tette!
Álnokságot megsejtette.
Naturális formátumban
Reggeltájba` elindultunk
mezítláb, nem bocskort húztunk.
Aratás volt a határba`,
Három kaszás vágta, vágta.
Gépi világ
Tiszán innen, Dunán túl
kurta farkú robot túr.
Túrta, túrta, kitúrta,
a ládikát kihúzta.
Mi van benne, halihó,
egy 3D nyomtató.
A békesség saruja
Odaveszett a béke saruja.
Diabolosz a Földet megosztja.
Bábeli zűrzavar nem éri a végét.
Magyar a magyarnak nem érti a nyelvét.
Láttam én már tacskó kutyát,
Nem is egyet, százat is tán.
De Macika nekem más volt.
Bizony mondom, "tanítóm" volt.
summa
Értékeltem az írásom.
Így festenek az arányok:
mint a bot a furulyához,
írásom az alkotáshoz.
Ej, ezek a dúsgazdag sznobok!
Olykor mondják, ez már sznobság.
Mi lehet hát, az angyalát?
Kisebbségi érzés talán,
amit így vagy úgy kompenzál?
Mi lenne, hogyha egy évre
belátnánk, ha érdemtelen,
amerre a vágyunk kerget.