Kis Erzsébet
Négy évszak 3-3 sorban
Rügyező ágak,
eper százszámra terem,
ősz karol telet.
Egy kemény sors margójára
Egy gyermek ebből mit ért?
Háború... karéj kenyér...
Megvesztegették szegényt.
Idegen kéz fogta kezét.
Írásóra készülődött,
buksi fejek füzet fölött.
Néma csendben írt az osztály,
nem figyelték az én irkám.
Szösszenet
"Ha majd a bőség kosarából...
Ha majd a jognak asztalánál..."...
Ne kezdd okítással, ne kezdd fenyítéssel,
Rebbenő kis szíve tele félelemmel.
Merre tarts hát, kicsi ház...
kétfelől tank mered rád?
Hiába dereng a kék ég,
te számodra nincs menekvés.
dialógus
- Ó, Te, Híres Szolgáltató!
Minden Szentek felett való!
Mézes-mázas szavad csalfa,
vagy csak engem tettél gajra?
Szösszenet
Szép, új világ, sokat tettél,
hej, de sokat is elvettél!
Jól tudjuk, a sztrók nagy úr,
engem kapásból kiszúr.
Mit tehetek ellene,
rizikóit fékezem.
Lelombozódott a kedvünk,
szomorú, akár a kertünk.
A muskátli harsány zöldje
nem gondol még a zord télre.
Történt azon években, amikor
korrekciós osztályt vezettem.
Az első emberpár
Ádám, Éva de jól tette!
Álnokságot megsejtette.