Kis Erzsébet
Kotlómama, a fineszes...
Verőfényes délelőttön
épp a kertben napfürdőzöm.
Vagyok tűnődő kedvembe`
halk neszezés... a "fülembe".
Terike, édes, egy gyógyteát kérek!
Ülj ide, kérlek, mondd, szép az élet!
Lesz pár jó évünk, boldogan élünk.
Külföldre megyünk, szép emlék nekünk.
Zöldell a kertünk, ezt-azt ültetünk.
Barátok velünk, mi vendégelünk.
Aranyeső
Ha kilépek az ajtómon,
Tudod-e, mi látszik?
Aranyesőm bontakozón,
Arany színben játszik.
Égszakadás, földindulás,
Háború és felfordulás.
Nagyok ádáz gyűlölete:
Kisemberek vesztesége,
Kisemberek vesztesége,
Ők fizetnek könnyel, vérrel.
Előttem áll két csoda.
Kérdezed, hogy micsoda?
Két tünemény! Két anya.
Van néki hét kisfia,
Azaz hét-hét levele,
Csipkés is mindegyike.
Néhány gondolat a beszédterápiához
Melegséggel tölti el szívem,
Ha látom a beszédpartnerem.
Ki már a traumából javult,
Munkaváltással, de boldogul.
Sztrók
Szertefoszlott gondolatsor
járja rögös útját,
elorozott agysejtekben
keresi a múltját.
Négy évszak 3-3 sorban
Rügyező ágak,
eper százszámra terem,
ősz karol telet.
Egy kemény sors margójára
Egy gyermek ebből mit ért?
Háború... karéj kenyér...
Megvesztegették szegényt.
Idegen kéz fogta kezét.
Írásóra készülődött,
buksi fejek füzet fölött.
Néma csendben írt az osztály,
nem figyelték az én irkám.
Szösszenet
"Ha majd a bőség kosarából...
Ha majd a jognak asztalánál..."...