Kis László
Sír fel a felhő, könnye kicsordul,
szép szeme fátyla a távoli köd,
őszi homályban a szív elaludt, s lásd,
téli lidércek a dombok előtt.
Vadul verdeső keselyűk szárnycsapása
keresi szívem még megmaradt énekét,
hogy kitépje szívemből a bánat dalát,
s dögszagú viráglelkembe vájja körmét.
Szálljatok innen, hiába köröztök még!
Őt várom én. Eljön, hisz én is elmennék...
Miért bánkódsz, mondd, szavakon?
Hisz ostoba szó-lehelet
tovalibbent friss szellővel,
ami termett dölyf fejemben.
Egy eldobott férfi Hexameterei
Zúgva sikít a fülembe a hűs szemü, hajnali szellő,
ébred az illata, kelt keser ízzel hű "szamovárom".
Kortyolom oly forrón, s teafű csak ül ázva, de fázón,
s bámulok én a folyóra, hol őszi avart visz a sellő.
Néma emberként járok köztetek,
Nevem titkolom, írok csendesen.
Biz álnév mögött, könnyel rejtezem,
Hegyesi László az "igaz" nevem.
Avagy, hogy lett leves kedvenc tyúkomból
Tyúkom, most gyűlölsz engemet.
Csibe voltál, neveltelek,
Szerettél, mert etettelek,
Tojásodért szerettelek.
Képzelt búcsúlevél barátomtól
Csúf-illatú, halott virág marja szívem,
Álmaimban dúvad-madár tépi testem,
Vékony fonál nem tartja már meddő lelkem
Szép, kicsi körtefa árnyán
rossz cica horkol a hátán.
Arra visz éppen a léptem,
s nézek a nyári mesében.
Kis csibe itt jő,
bosszuja eljő,
s gyúrt is a harcra a héten.
Nagyapám Emlékére
Mindig csodáltam őt, oly erős volt hite,
elmormolt egy imát, s "édesebb lett" könnye".
Hexameterek Kislányomnak
...
csillag az éjben, a szép szeme fénylik a szőke sötétben.
Válasz egy szerelmét kereső barát versére
Igen, létezik az a szerelem,
és lélegzik!
Igaz - virággyökerét
fénytől örökre lepve,
egy hazug csoda nélkül
azt hitted, feledheted?