Kis Sándor
Bár nem Balaton,
Mezőberény!
Hol Orlay élt, lakott
Víz helyett legelők, szántók tengerén!
Mosoly!
És végtelent sejtető
Medálod dorombol.
Lelkemben sürgetőn.
Keresd, tudd meg!
Fáztál biztosan
Egy november szelén.
Erényed bár nem a fizika,
Meleggel futottál.
Úszik hajóm!
Itt-ott lassan,
Olykor száguldón!
Megnyugtat,
A tenger végtelen.
Hogyan érintsem azt,
Kihez nem érhetek?
Daloltam és írtam,
Talán nem eleget?
Küldök neki tán
Sztrók!
Halálosan!
Mosolygok
Abban a pillanatban.
Nem volt folyosó,
Semmi fény
Hömpölygő felhők között!
Kitárt szárnyain vitorlázott
A tavasz, vidáman köszöntött,
Helló, itt vagyok!
Visszaköszöntem
Mondd, hol van,
Aki átölel?
Ha az vágyam.
Látom a leheletem,
Deres lett bajuszom.
Lehetsz korong,
Mástól függőn,
Akkréciós.
Mint bűn, eredendőn.
Céltalan keringve.