Kiss Anna Mária
leporolta a tavalyi naptárat
megnyálazta az ujját
és radírozta
tépte-nyalta december 24-ét
amíg ujjbegye érezni nem kezdte
a csontot
nyelvét a
magába fordult...
Volt egy város,
kilincsein esernyők,
az asszonyok lábujjain
aranygyűrűk,
férjeiken karperecek.
Még élek.
Hiányom fájna,
Vagytok ablakom
A Világra,
Ráismerés a keddre,
S a világító
Vasárnapok uszálya.