Kiss Filemon
Ahogyan a hulló pernyék
áhítoznak újra tűzbe,
Földre hullnak gyászos órán,
földre esnek kergetőzve...
Tél-hideg éjszaka
Ring a karomban,
Mint csecsemő szíve,
Éj szava dobban:
Csitt, ide csók kell
Láng-levelekkel!
Felhő a forró nyárban...
mint hűs, édes eső
kánikulában...
Csak nézlek... még így
nem mosolyogtál, érzem...
Szomjamat oltsad édes eső,
ragyogón fürdök a nyárban...
Sziklakert vagyok most én...
virágban "Erikával..."...
Lágy, vízzel kevert
Hajnalon egy csipetnyi
Kéket kevert a havon,
Összemosta rózsaszín
Korállal, felolvasztva...
Tűz-vörös őszi levelek,
Kelták tánca az avaron,
Mint még oly kevesen
Éneklik a dalom.
Bújik már hozzám a cserfa
És bújik az akác, ősz köszön
Lomhán, ahogy lassul a világ.
Gyermeknek lenni jó...!!! Falu szélén
Gurul a bringa... csak tiéd az utca.
Bogarat gyűjthetsz, kutyával futhatsz,
A falu szélén tiéd az utca, lehull
A kökény, barátod bodza, a falu
Szélén tiéd az utca, lovak a kertben,
Érik az alma, a falu szélén tiéd
Az utca, testvéred kicsi, vidáman...
Mögött
Soron kívül eljutott felé,
mikor átlépett, elaggott
lábtörlőre lépett kint a
hajnal, és virág híján
jégvirágot keresett az
ajka.
Csak néha hívsz,
s csak néha látlak,
kereslek, de nem
talállak, olyan vidám
volt a tél, sajnos
immár elmentél.
Fénykirakatként itt a tavasz
Ragyogó levegő simogat...
Szénakazalban, arany kikeletben
Csókol a nap. Úgy zaboláz...
Fénycsomagban érkezett,
apró fénykísértetet,
mozgatott a képzelet...
Roppant apró reggelen,
felhő fázott féktelen...
Ahogy jött le a tapéta...
És sötétedett a fal
A villanykapcsolónál...
Úgy került életünk
A süllyesztőbe nélküled.