Kiss Júlia Lilla
Álomba ringat az est, a könnyek,
Így szenderedek el melletted.
Hűvös, nyári éjjelen
a pitypang ernyőit nézem,
elveszek gondolataimban,
mint porszem a szélben.
Elindultam egy csöndes helyről,
az eső kopogni kezdett,
szakadt az égből.
Az ösvényen haladtam,
halk sikolyokkal álmodtam,
csak sétáltam az utamon tovább,
lábnyomokat követve.
Egy álomkép voltál csupán,
Hozzámértél, öleltél,
Ez akár valóság is lehetett.
A hold kifliként világította be a sötét eget.
Úsztak a felhők, mint a hattyúk a tavon,
Oly szépen, kecsesen.
Öröm, mely átjár nesztelen
Az idő, mely oly végtelen
Remény, mely elhagyni készen
Tovaszáll a napsütésben.