Kiss Laura
Szeretlek, ezt nem tudom elégszer elmondani,
te vagy a napfény, mitől el tudnék olvadni!
Te hoztál boldogságot, a tiéd vagyok örökre,
mikor sírni láttál, a könnyeimet te törölted!
Itt az idő, elhagylak.
Mert engem is elhagytak.
Én szerettelek.
Talán túl sokáig.
Elhittem, hogy sikerült elhagynom árnyaim...
De jött a rossz, édesapám itt hagyott.
Mégis megtaláltam a szerelmet.
Oly boldog voltam, a nagy kérdésre is igent mondtam.
Hát íme, ismét itt vagyok.
Elhagytam a fényt.
Uraltam a sötétséget.
De mire észbe kaptam, vele eggyé váltam.
A lány, aki sebezhetetlenek tűnt, megtört.
A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott.