Kiss Virág Babett
Langyos leheletű már a napsugár,
Mi átsimítja a fák redőit.
Lehullott falevélen megroppan a nyár,
Végignézi felszántott mezőit.
Hangosan csapódnak be előttem az ajtók.
Idegenné vált nekem a világ.
A remény hangja köt rám csendes béklyót.
Nem láthatom még, mi vár odaát.
Magasan jár a nap
Most csend van alant
Itt vagyok közöttük, egy felhőn akadt
Lélek...
Erdőből megtérve ágyat vetek rétemen,
Harmatos fűszálakat meghajlásra veszek.
Ahogy rájuk hemperedek egész lelkemmel, érzem...
Itt jó helyen leszek!
Hol az éj sötétjét a hold töri meg,
Hol a csillagok vannak veled.
Ott leszek én is, ott várok rád,
Hogy együtt legyünk egy éjjen át.
Mit sugall neked a szél?
Mikor felém tartasz.
Hosszú utadon elkísér,
Egy gondolat, mit velem majd megosztasz.