Kiszely József Lászlóné

Született: 1954. április 24.

Népszerűség: 91 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Lélekharang kondul

Mint, selymes fuvallat
fészkelte magát belém a gondolat,
lázas emlékek illatát sodorva
bőrömre rátapadt.

Tovább...

Szőttem ruhát...

Ma boldogságból szőttem ruhát magamnak,
s betakartam vele lelkemet.

Tovább...

Fagyott göröngyök

Mint homlokra szaladt ráncok,
olyanok a messzi hegyek,
a semmitmondó tájra a hideg
halk sóhajtással, nesztelenül pereg.

Tovább...

Ég és Föld szele

Úgy hullott, mint a hó, és kavargott,
mintha el akarná temetni a világot,
úgy sodorta magával a gyűlöletet,
s árasztott el mindent vele
az Ég és Föld szele.

Tovább...

A remény útja

Suhanó csendben
szikár hegy méhéből forrás fakad.
Neptunusz gyermeke.
Vize áttetszően tiszta, csobogó,
delejes tánccal apró köröket gyűrűzve
mély vájatokat épít fodrozó örvénye.

Tovább...

Tanyavilág

A nap foszladozó fénye még kapaszkodik a tájon,
melynek résein halk sóhajjal mozdul az alkony.
Poros úton szekér döcög, néha nagyot bakkan,
nyikorgó hangja széllel száll,
fáradt lovak húzzák, mindkettő lehajtott fejjel,
búsan, reményt vesztve poroszkál.

Tovább...

Szúnyogok háborúja

Egy szalonnasütés emlékére

Esteledik, sötétedik,
kertben a zaj nem csendesedik,
alkonyat szürkül a tájra,
szúnyognépnek boldogulására.

Tovább...

3576

Múltidéző

Anyám...
csak nézek utána,
ahogy a kertkapu felé lassú léptekkel,
hóna alatt ruháskosárral imbolyog,
elnehezült testét botjára támasztja,
amit néhány éve szilvafából apám faragott.

Tovább...

Esti fények illata

Sápadt szoba félhomályában
csend szórja apró gyöngyeit,
a térben tompa ragyogással
virágcsokor bontja szirmait.

Tovább...

Narancsfény szendereg...

Messze, félig fekvő hegyek mögött
pipacsszínű égi takaróban bukik alá a nap,
de még visszapillant,
s a feszülő víztükrön nagyot nyújtózkodik.

Tovább...

Egy másodperc...

Harang alatt, vákuumtérben
a sok kérdés átölel.
Harang alatt, vákuumtérben
nincsenek válaszok.

Tovább...

Áttáncolt a Nyár...

Távolban elmosódott bércek háta,
még rajta párából szőtt kabátkája,
álmot takar, s titkokat...
selymes csend körbefonja,
mint gyermekét,
oltalmazza.

Tovább...

Lélekbuborékban álmodom...

A burok, mint anyaméh, ölel körbe,
mely áttetsző, mint a víz.
Apró résein csurog a fény,
sugarán játszik a lelkem,
gyöngyözőn szólnak húrjaim.

Tovább...

Koszorút fon...

Messzi dombok fölött koszorút fon a napsugár,
hajnali harmatcseppek csilingelnek:
Itt a Nyár!
A nagy tányéros rájuk kacsint kedvesen,
mint a kámfor, úgy illannak, hirtelen.

Tovább...

Azért nem esett...

Azért nem esett,
mert az esőisten elesett.

Tovább...

3268

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom