Klára Systane

Született: 1958. április 24.

Népszerűség: 347 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ha egyszer öreg leszel

Magába zárta megtörten múltja:
Csoszogós lépése, ha lenne... sincs!
Remegő kézzel kutat a kulcsra:
Minden letűnt... sóhaja fájón: nincs.

Tovább...

81152

Napraforgó

Ki vagy te nekem, szép napraforgó?
Megingatsz ezernyi gondolatban?
Sárgásbarna kalapod csillogó,
Megnézlek, bámullak gondosabban...

Tovább...

Gyönyörré áldott pillanatban

Tudom, milyen, mikor nem melegít a Nap,
ha köddé válik a legszentebb álmod is,
ha elérhetetlen vágyad: fájón hamis...
Tudom, ki érző ember, - néha "pofont" kap!

Tovább...

Segítsetek visítani, zokogni, sírni!

Őseim hamvát látom: a bokros fák mögött,
- jelbe vésett senkik lettek fatörzsek között.
Láttam épülni kórházat, gyárat, iskolát,
- mindenki itt hagyta munkássága kéznyomát.

Tovább...

70141

Koldusok éneke

Szürkén álldogálnak a koszos kukák,
halljátok-e a koldusok sóhaját?
Penészes kifli, romlott kolbászdarab,
- életükből számukra ennyi marad?

Tovább...

Neki csak kopott kabátja volt...

Az én Mamámnak csak szürke, kopott kabátja volt,
mert gyermekeiért reggeltől estig robotolt:
Mikor megfáradva munkából mégis hazatért,
ágyára lerogyva, egyetlen pohár vizet kért...

Tovább...

84169

Valahol mögött...

Rózsákat öntöz könnyivel szegény jó Anyám,
Távolról figyelve eltipródok nagy baján:
Megfáradt kezében sok az elszáradt levél,
Leszedi őket, mert ki új rózsát teremt: él.

Tovább...

Kopott zongorám

Hangokat ütök le zongorán,
elmerengek jövőnk dallamán...
Hangszerem "arca" is rég repedt, -
lakkozása múltba megrekedt.

Tovább...

Kis pipacs

Keserű mosollyal nevetett rám a megrettent pipacs,
mintha mondta volna, ő parlagon heverő, kis ripacs.

Tovább...

Neki volt kisfia...

Elhagyott szülő

Korhadt hintaszék áll egy kapu előtt,
Gazdája benne fáradtan hátradőlt:
Egyre csak figyeli a poros utat,
Beszűkült szemével valamit kutat:
Vajon jön-e még egyszer hozzám haza?

Tovább...

Ember akartam lenni

Önvallomás

Mint te vagy ő, én sem tudtam hová visz az út, -
néha elesve, de büszkén feledtem a bút!
Indultam újra, bejártam földet és eget, -
örültem, sírtam, zokogtam bizony eleget.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom