Kocsis Antal
Hatalmas hó hullott a városra éjjel,
Tele a hócipőm az idei téllel.
Legalábbis hogyha lenne, tele volna.
Utálkozással, de lemegyek a boltba.
Mély álomból felriasztva
Esélyem sincs a vigaszra.
Kipattanok hajnaltájban,
Iszonyúan szúr a hátam.
Rózsaszállal a kezemben
Becsengetek srégen szembe.
Lágyan zengő csengődallam,
Itthon van, fény az ablakban.
Aludtam, de néhány perce
Felébredtem gyanús neszre.
Mint mikor szú perceg fában.
Nincs bútorom a lakásban.
Jóképű legénnyé cseperedett Ádám.
Megnézték a lányok az utcán meglátván.
Utánafordultak, büszke volt magára.
Rákacsintott minden szembejövő lányra.
Szenvedjük a téli hideget.
Tisztelet mindnek, ki kireked.
Ma is, mint minden nap, estére
Megtelik a helység szentélye.
Hó borított mező napsütötte hátán,
A semmi közepén állok egy szál árván.
El nem mozdulhatok, le vagyok döngölve.
Fejszével derékig örökkön örökre.
Jó pár évtizede kezdődött a dolog,
Amiről most nektek végre beszámolok.
Alig húsz, ha voltam, most lehetek hetven.
Vagy jóval több. Talán halhatatlan lettem.
Közel hozzám gyorsétterem.
Mivel otthon nincs ételem,
Sem italom, felkeresem.
Zsebemben néhány ezresem.
Az olcsó humornak immár véget vetek.
Írok most egy krimit, egy rémtörténetet.
Agyő, poénkodás, jön az új taktika:
Szaporuljon most a kriminalisztika.
Folyó hó sokadik hideg, őszi napon
Nem a háborút, de a csatát feladom.
Illetve nem is én, az immunrendszerem
Feladja a harcot. Vajúdok betegen.
Kétes hírű éji lokál házamtól pár sarokra.
Bárpultjánál iszogatok, vadászok a csajokra.
Szóban forgó egyedeket tüzetesen megnézem,
Pénzért vennék boldogságot. (Vagy ha lehet, félpénzen.)
Házam körítése felemelő látvány.
Tátva marad a szád jegenyefám láttán.
Nevezetessége: égig ér a csúcsa.
Ha engem kérdezel, még azon is túlra.
Nyárnak nem nyár, de még ősznek sem mondható.
Szelet jelzett elő mára a híradó.
Na, az biztos nem lesz, mindig melléfognak.
Örülök a huszonegy néhány-nyi foknak.