Kocsis Antal
Parányi tér pár fa között.
Ide is a tél költözött.
Ösvény menti korhadt padra
Leülök pár pillanatra.
Szabadságot kaptam egész jövő hétre.
Beindul tökfejem beltéri egysége:
Ha már nem nyaraltam, legalább teleljek.
Ideje, hogy egyszer jó messzire menjek.
Fogadalmak tétele,
Piszok sok az értelme.
Enni, ami belefér.
Feszül majd az aranyér.
Rózsadombi házam nem túl előkelő.
Oldalát már alig tartja össze tető.
Ablakomon rázza a fóliát a szél.
Van, aki túl is jól, más meg csak épphogy él.
Pál lába alatt erdő ösvénye.
Tesz ő nagy ívben holmi törvényre.
Vadászni indul, naná hogy orvul.
Bízik magába, ő nem jár pórul.
Kerékpárom fele totál laposodott.
Nehezebben forog, jól beletaposok.
Kidomborodik a sportszerető elvem,
Csak nehogy a küllő elkapja a nyelvem.
Őszutó, télelő naptár és a való.
Tegnap még hőhullám, ma már készül a hó.
Kabátot veszek és rétegződni sálat.
Sétálni indulok. Erre a vasárnap.
Muzsikál a mobil. Ismeretlen a szám.
Reggel van. Nincs kedvem csevegni igazán.
Bölcsen megvárom, hogy magát kizenélje.
Csakhogy kedve támad ismételhetnékre.
Ló vontatta talicska.
Kokány farigcsa-bricska.
Tojásdad a kereke.
Gyalog utazz, ne vele.
...Ha nem változtatok, el fogok patkolni.
Alulról szemlélem a földi világot.
Utolsó esélyem, ha sürgősen váltok.
Erdőnek, mezőnek festői határa.
Erdő széli vén tölgy egyik lombos ága.
Természetet szemlélni itt ülök az ágon.
Fejem majd kiesik nagyra tátott számon.
Apró éhes jószág a szeméttelepen.
Mustrálja a dombot, ebédje mi legyen.
Szikrányit sem finnyás, mégis szelektálja.
Tegnap este balul sült el vacsorája.
Holdra vált a nap, de nem enyhül az idő.
Most már harminc fölé állandósul a hő.
Ablakom kitárva, én sem tudom minek.
Ami beáramlik minden, csak nem hideg.