Kocsis Antal
Jóképű legénnyé cseperedett Ádám.
Megnézték a lányok az utcán meglátván.
Utánafordultak, büszke volt magára.
Rákacsintott minden szembejövő lányra.
Szenvedjük a téli hideget.
Tisztelet mindnek, ki kireked.
Ma is, mint minden nap, estére
Megtelik a helység szentélye.
Hó borított mező napsütötte hátán,
A semmi közepén állok egy szál árván.
El nem mozdulhatok, le vagyok döngölve.
Fejszével derékig örökkön örökre.
Jó pár évtizede kezdődött a dolog,
Amiről most nektek végre beszámolok.
Alig húsz, ha voltam, most lehetek hetven.
Vagy jóval több. Talán halhatatlan lettem.
Közel hozzám gyorsétterem.
Mivel otthon nincs ételem,
Sem italom, felkeresem.
Zsebemben néhány ezresem.
Az olcsó humornak immár véget vetek.
Írok most egy krimit, egy rémtörténetet.
Agyő, poénkodás, jön az új taktika:
Szaporuljon most a kriminalisztika.
Folyó hó sokadik hideg, őszi napon
Nem a háborút, de a csatát feladom.
Illetve nem is én, az immunrendszerem
Feladja a harcot. Vajúdok betegen.
Kétes hírű éji lokál házamtól pár sarokra.
Bárpultjánál iszogatok, vadászok a csajokra.
Szóban forgó egyedeket tüzetesen megnézem,
Pénzért vennék boldogságot. (Vagy ha lehet, félpénzen.)
Házam körítése felemelő látvány.
Tátva marad a szád jegenyefám láttán.
Nevezetessége: égig ér a csúcsa.
Ha engem kérdezel, még azon is túlra.
Nyárnak nem nyár, de még ősznek sem mondható.
Szelet jelzett elő mára a híradó.
Na, az biztos nem lesz, mindig melléfognak.
Örülök a huszonegy néhány-nyi foknak.
Virágéknál ég a világ.
Komoly gond szít komoly vitát.
Elfogyott a rántott béka.
Mi kerüljön ma kondérba?
Tegnapom másnapján, mogorva reggelen
Szétvet az indulat. Zoknimat nem lelem.
Ott lapul, ahol épp a csülköm lelökte.
Sajnos, a gondolat nem segít előbbre.
Korábban virradok, mint hogy megvirradna.
Ledobott gönceim sebtében felkapva.
Nem éppen véletlen kényszerébredésem,
Munkanap lesz ez is. Csak nehogy elkéssem.
Túl rövidre szabta az ugrást a bolha,
Belelandolt épp egy lavór bolhaporba.
Iszonyatos módon csavarja az orrát.
Őszintén sajnálom a pórul járt bolhát.