Kocsis Antal
Útba taposott hó kemény jéggé fagyva.
Kinyílik egy ajtó, kirepülök rajta.
Visszavonhatatlan csukódik a kilincs...
Többputtonyos aszú, van vagy egy hektóval.
Hektós a hordó is, tele van a borral.
A pince mélyében szinte elfelejtve.
Szomjas tekintettől gondosan elrejtve.
Nyugalmas este, még épphogy ébren.
Lankadni látszik a képzelgésem.
Teljhatalmába kerít az álom
Perceken belül. Épp erre vágyom.
Túl a halálon, a gyászon innen,
Kérdés marcangol: mért tetted, Isten?
Miért hagytad el eme világot?
Miért lett árva fiad és lányod?
Épp karácsony előtt léptünk be a télbe.
Fehérség hullott a közeli környékre.
Sokan szitkozódnak, más meg alig várja.
Keresztben és kasul csak havas jégpálya.
...A nyugalmat, mit a magasztos csend áraszt.
Gondtalanná válva bambulni a semmit,
Ami ahogy átjár, mindent tompít, enyhít.
Éjnek éjén villám villan,
Álmom sürgősen elillan.
Lézer hasít át az égen.
Úristen - eltalál - végem!
Beborul az égbolt vihartól mentesen.
Csak a nap vonul le most is, mint rendesen.
Idebenn a hőség, odakinn már enyhe.
Rég mélyen aludnék, ha fordítva lenne.
Közösségi oldal társalkodó céllal.
Itt ismerkedtem meg párommal, Adéllal.
Itt vált az enyémmé, itt lettem az övé,
Egymás tulajdona örökkön örökké.
Megyei bajnokság sokadik osztálya.
Ahogy várható volt, népesül a pálya.
Az idei évad legfőbb eseménye.
A mai derbinek három az esélye.
Hatalmas hó hullott a városra éjjel,
Tele a hócipőm az idei téllel.
Legalábbis hogyha lenne, tele volna.
Utálkozással, de lemegyek a boltba.
Mély álomból felriasztva
Esélyem sincs a vigaszra.
Kipattanok hajnaltájban,
Iszonyúan szúr a hátam.
Rózsaszállal a kezemben
Becsengetek srégen szembe.
Lágyan zengő csengődallam,
Itthon van, fény az ablakban.
Aludtam, de néhány perce
Felébredtem gyanús neszre.
Mint mikor szú perceg fában.
Nincs bútorom a lakásban.