Kocsis Antal
Sekély vizű patak, alig nedves medre.
Akár átlépheti, akinek van kedve.
Szerpentint kanyarog hegyen, síkon által.
Húzza keskeny csíkját szerény hozamával.
Apró patak vágja kétfelé a rétet.
Hangtalan csobogás, már szinte csendélet.
Moraj csak a fűben, emiatt csak szinte.
Álomba ájulva partján horkol Vince.
Hajnal az óra. Kómában, ágyban.
Kívül és belül totál homály van.
Így van a rendje, csendesen alszom.
Csordul a nyálam, nedves a bajszom.
Behavazott reggelre.
Hó hullott a kertemre.
Hullhatna, az a dolga,
Ha nem április volna.
Ha volna módod agyamba látni,
Te is belátnád, nem vagyok bárki.
Jobb vagy rosszabb, de biztos nem átlag
A bőrömbe bújt szelíd vadállat.
Voltam vagy hatéves - nyár a Balatonon.
Másnak szuper, nekem akut víziszonyom.
Hiába jó úszó az egész családom,
még egy víztócsát is próbáltatás látnom.
Apró repedés a lábazat aljában.
Hajszálnyi. Nem csoda, eddig nem is láttam.
Ebből következve probléma egy szál sem.
Nincsen kihatással házamra sem, rám sem.
Nagypofájú, cingár, önelégült alak.
Lakása vesztemre épp az enyém alatt.
Apró porszemségét kompenzálja szája.
Illetve a ronda, jól megtermett párja.
Útba taposott hó kemény jéggé fagyva.
Kinyílik egy ajtó, kirepülök rajta.
Visszavonhatatlan csukódik a kilincs...
Többputtonyos aszú, van vagy egy hektóval.
Hektós a hordó is, tele van a borral.
A pince mélyében szinte elfelejtve.
Szomjas tekintettől gondosan elrejtve.
Nyugalmas este, még épphogy ébren.
Lankadni látszik a képzelgésem.
Teljhatalmába kerít az álom
Perceken belül. Épp erre vágyom.
Túl a halálon, a gyászon innen,
Kérdés marcangol: mért tetted, Isten?
Miért hagytad el eme világot?
Miért lett árva fiad és lányod?
Épp karácsony előtt léptünk be a télbe.
Fehérség hullott a közeli környékre.
Sokan szitkozódnak, más meg alig várja.
Keresztben és kasul csak havas jégpálya.
...A nyugalmat, mit a magasztos csend áraszt.
Gondtalanná válva bambulni a semmit,
Ami ahogy átjár, mindent tompít, enyhít.