Kocsis Viki
Elég egy szellő, és terjed a láng,
Puha fűben fúrja lábad fullánk.
Csendes hullámokból elsöprő ár vár,
Megjelensz, és szívem kemény, mint a márvány.
Szívhangomban benne volt A Végzet,
Nem hittél neki, mondván, csak képzet.
Hogy mennyire mások is voltunk,
Az idő, mint profi fénytechnikus
Világítja meg - eltért Holdunk,
Maradni nem volt szívetikus.
Lehetek neked a legjobb?
Aki mellett elköteleződik szíved?
Kiürült minden,
Már nem érzek semmit.
Nem is értem, vajon
Mire vártam ennyit.
Tedd inkább a fejedre!
Királynőé az az erény,
Hogy korona legyen fején.
Házad legyen tiszta, rendes,
Légy másokkal illedelmes!
Szabadul a szív, az éjben útra kel,
Hiányod a széllel átfúj rajtam,
Talán ma gondjaim úsznak el,
Másra se vágyom, csak hangod halljam.
Az első fuvallattal lengő szellő hátán
Érkezik a Nő, kire oly hosszan vártál.
Nyakadba szagolva szilánkok álltak torkomba,
Atomokra tört szívemben az illatod,
Fel lettem kettőnk alól menten oldozva,
Nem ért el hozzám őszinte bánatod.