Kőhalmi M. Krisztián
Ásványi por, gyémántszemcsék.
Mint üvegszilánk, tört, szolid,
színtelen, sós ételfesték,
jódozott nátrium-klorid.
Vadregényes, zöldellő rét,
Rövidebb út hazafelé.
Ösvényeké minden kedvem,
Lelkem a zöld leveleké.
Kenyér színű az ég alja.
Héján halvány lisztköd árad.
Friss, ropogós és félbarna,
Felhők morzsaléka szárad.
Egészen szép szerv a szív.
Szívizmok szűk szövedéke.
Szenvedésre, szeretetre,
Az életre ütemezve.