Kókai Sándor

Kókai Sándor

Született: 1995. december 29.

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A költő visszatér

Tékozolva, szétromolva, felesküdtem hét pokolra,
Értetek nem érte meg, megértelek, ti éltetek?

Tovább...

Rokonlelkek

Árva pók ereszkedik az ereszen le,
Elvetve figyelem, keresztes-e?
Egyedül rágja magát az éjbe
A pók s a költő egy személybe`.

Tovább...

Megpihennék melletted

Hisz a toll sem fog, ha már nincsen benne tinta,
Olcsó értéke is kétes, míg a papír be nem issza,
S később ki elolvassa, rájön, volt és lesz is ő...

Tovább...

Az idő nem gyógyír

Volt sok perc, míg hittem azt,
Hogy váratlanul fordulsz majd.
Volt pár nap, míg hittem azt,
Hogy okvetlenül nem csapsz zajt.

Tovább...

Taposs

Csak hadd szökjem el...

Végigér, mint reszketés,
A záróhangot adja meg.
Lecsordul, mint könny az arcon,
A pulzus nyögve hatvanegy.

Tovább...

Színtelen

Szívtelen akarat,
E vakolat színtelen,
Visszarángat,
Megaláz.

Tovább...

Léttöredékek

I.

Átlagon felül törekvő
Cselekedetben s szándékban éled.
Józanul, bízva törtet ő,
E pótkocsira nem szereltek féket.

Tovább...

Meg van írva!

Erősnek mutatom magam, mikor az életem mindent megkövetel,
Hiszen hibás, nem vitás az az ember, aki ha teheti, mindent nem követ el.

Tovább...

Feltétel nélkül

Megadjuk magunk

E papír most kopott, a verssor sem egyedi,
Előfordult már annyiszor régen.
Annyiszor kapar, húsba váj s még nem,
A szem sem lát már, a tudat is feledi.
Vagy feledné...

Tovább...

Fekete varjú

Fekete varjúként szárnyalok már csak,
A kopár táj, s vele én is,
Lehullott, mi volt szép is...
Figyelmem percekre hagyott magamra,
Egyenest repültem, egy erdőben haladva.

Tovább...

Fekete szemüveg

Egy fekete keretbe foglalt lencse,
Rajta keresztül csodálom a világot.
Ami talán nem is oly szép, csak por, csak szemcse,
Ha látni akar szemed, kapcsold fel a pilácsot!

Tovább...

Megtestesült Vágy

Vágy, ki régen voltál hűséges,
Nem képzeltem, s mégis elhagytál.
Hatalmas teherrel hátamon, elcsaltál.
E káprázat kiábrándító, számomra nem szükséges.

Tovább...

Nyárváró

Tiszta habokban fodrozódó, égi tengeren,
Közel, s mégis távol oly szemtelen.

Tovább...

Múló gondolatok

Rögös és páratlan,
Leginkább ez jellemzi,
Megvetem emberfiát,
Ki e szemhunyás időt is ellenzi.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom