Kolozsvári Ádám
Ülök a kertben egy fa alatt
rózsaillat tölti be az orromat.
Nyílnak a virágok szépen,
nézem, lelkem lebeg az égen.
De várjunk csak, mi ez? Egy kutyaszar!
Legyek eszik, zümmög az avar.
Ez már zavar.
Megnyílik a fejem,
Megszűnik a jelen,
Mélyről mint a kút,
Előtör a múlt, és
Maga alá temet,
Elfutni nem lehet.
Gondolatim vihara pusztít és zúz,
kavarog, örvénylik, magába húz.
"Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó"
Csalfa, vak Remény?
Isten átjár
érzem
elsorvad énem
lehetetlen ítélnem
képtelenség itt élnem
személyben beszélnem
Ledobtam a ruhám,
Nem nyom a párnám,
Család szomorúan áll,
Lelkem lebegve száll.