Komáromi István

Komáromi István

Született: 1975. március 19.

Népszerűség: 111 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Reggelek

Nem mindig könnyű az ébredés...

Kipattantak a szemeim, ilyenkor kicsit félek,
nem fáj semmim, úgy tűnik, már lehet, nem is élek,
Úristen, hányóra lehet, még egy ilyen Pasast,
kikelek az ágyból, megyek, felkeltem a kakast.

Tovább...

1420

Valami megszállt

Hiányzik a régi, bolondos életem,  
lehet, hogy lejárt a boldogságbérletem,  
valami megszállt, amit nem tudok kiűzni,  
azt mondják, próbáljak célokat kitűzni.

Tovább...

Azt hiszed???

Azt hiszed, ismersz engem, mert váltottunk pár szót?
Fogalmad sincs, ki vagyok, főleg, hogy ki voltam....

Tovább...

Nem kérem

Lehet, kicsit gyors volt, ahogy feléd közelítek,  
de hajt belül egy vágy.
Ám a varázslatos lényed s az édes csókod kellett,  
nem pedig az ágy.

Tovább...

Csiki-csuki

Rendbe jönnék, de lerombolsz,
nyugodt vagyok, te meg tombolsz,
minden tervem porrá őrlöd,
hitvány lelked belém törlöd.

Tovább...

Merengő

Bánat eszi gyűrött lelkem,
szenvedek.

Tovább...

1615

Bolond természet

Borongós és bús a reggel,
de utálom, s ő se kedvel,
legalábbis gondolom.

Tovább...

Nem szabad

Tudom én, hogy nem szabad, mégis csak azt érzem,
mintha kívülről nyalogatnám, a lekváros üveget...

Tovább...

Elvesztettem

Elvesztettem a jelszavam az élethez,
bármit ütök, nem jön elő a felület,
nem értek a vírusokhoz, férgekhez...

Tovább...

Vén gyerek

Kicsit azért sajnállak, hogy te nem állhatsz a körbe,
betört orral nem hajoltál a felmosó vödörbe,
nem tudod, mi a grund, és hogy az milyen veszélyes,
a te gyermekkorod, pajtás, igencsak sekélyes.

Tovább...

Önirónia

Most a második kávém ez, vagy már a harmadik?
Mindegy is, nem tudom, talán kihúzom vele hajnalig....

Tovább...

Néha...

Néha úgy az asztalra csapnék,
Belerogyna tán mind a négy lába.
Az én posztómat miért mások szabják?
Hogy állna bele szívükbe a zsába.

Tovább...

1712

Tegnap láttalak...

Tegnap láttalak az utcán, a kisbolttal szemben,
nem változtál semmit, talán még szebb lettél.
Hirtelen annyi minden jutott az eszembe,
megvan még az amulett is, amit nekem vettél.

Tovább...

Utolsó emlék

Bámulom a szürke falat, az idő is alig halad,
egyre jobban fojtogat a félelem.
Nem ember vagyok, csak adat, eszembe jut minden szavad,
hogy kiveszik a világból az érzelem.

Tovább...

Hálát adok

Mikor a világ is ordított velem, az én elmémben csend volt,
Akiről álmodni sem mertetek, már nekem kétszer megvolt.
Nem féltem az elmúlástól, nem kattogtam az órákon,
Az Ördögöt sétáltattam egy láthatatlan pórázon.

Tovább...

108

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom