Komróczki Zoltán
Felnézel - "Istenem! - Mily elérhetetlen."
Szédítő távolság csábja rémít, rettent.
Még töprengsz, áhítod, acélozod merszed,
Tudod - nyugtod nem lesz. - Indulj, meg kell tenned!
Verselgetni csak úgy, lazán -
elfeledni mindent, mi bánt.
Nem gondolni semmi másra,
csak mi éltet, üdvös.
Arcodra csalt mosolygásod
bensőd, lélektükröd.
ballada
Minden évben aznap - eljön emlékezni,
azt a néhány percet újra felidézi!
Édes várakozás minden perce` fél öt,
égő keserűség, csalódottság - nem jött.
Sosem hivalkodó, csak egyszerű, szerény,
ritkán, keveset szól, halk szavú legény.
Gőg és dicsekedés... mit soha nem dobál,
ármány, intrika élce tőle távol áll.
Tavaszból megfogant,
télből reménykedett.
Taszítva cibálták
metsző, böjti szelek.
Üres lett a vászon, már pihen az ecset.
Mitől lett torzóvá színek kavalkádja?
Még szürkébe fordultak az élénk színek.
Nem hunyorít többé - ilyennek látta.
Oly sokáig velem voltál. Hittem - én más lettem.
Akárhogy is rendeltetett, minden megdől bennem.
Sziszifuszi hajtóerő lételemnek sodra.
Mikor ringatott el? Betakart az álom.
Édes volt, kellemes, szárnyalva lebegtem,
éteri történet, vágy főhőse lettem.
Akartam! Reméltem, újra megtalálom.
Isten tudja, e gondolat honnan, miből pattant,
hirtelenjébe lerúgtam magamról a paplant!
Nyomban körvonalazódik ez a partitúra,
máris pötyögi PC-men a klaviatúra!
Örök rejtély marad -
Mi lehettem volna még.
Vagy talán akárki?
Ki nem lehet bárki.
Lehetőség tág fogalom,
hol több sávos a szellemi forgalom.
- Sejtem, már ott kezdődött el -
Higgyétek el, nem barátom,
nincs miért tisztelnem!
Mindenhatónak sem tartom -
mert táplál félelmem.
Gondolkodom -
tehát vagyok` bár nevem nem Hamlet.
Hogyan lesz nemes eszméből arcpirító gaztett?
"Lenni vagy nem...
Zengett az ég dübörögve, félelem lett úrrá,
vártuk, reánk tán angyalok borítanak búrát.
Egy kupacban férfiak, nők, ablakokhoz mentünk,
iszonyatnak dobszólója zuhogott felettünk.
A járda, ahol álltam, égette a talpam,
hosszasan merengve a távolt kutattam.
Szinte szuggerálom, látnom kell, most feltűnsz...
Hajnaltájt ébredve - "Ambrus-bőrbe" bújtam,
különös érzés kerített hatalmába,
szavakat, betűket mondatokká gyúrtam,
melynek minden tagja Jóska katonája.