Kormány Gábor
Szeretnék addig élni,
amíg élni kívánatos,
amíg boldog a szív,
és büszkén állhatatos
Vályogház előtt állok, már ütött-kopott fala,
nem járja át semmi, csak pókok szőtt fonala,
a fakapu pántja törött, az ajtó zárja rozsdás,
megette az idő, átrágta a romlás...
Mint féktelen száguldó vonat végtelen síneken,
Isten szava koppan a kemény szíveken.
Kihűl a leves, kihűl a szerelem,
kihűl a reménység tékozló szívemen.
Mint útszéli koldus, kinek senkije sincsen,
nyomorult sorsában - e világ bilincse,
pedig valamikor írt... tanított...
adakozó szívén most sötét folt,
koldus lett, nyomorult, szégyellnivaló,
papírból vetett ágya az aluljáró!
Ma elcsodálkoztam, ahogy felnéztem az égre én,
milliárd csillag egy pici szempárba hogy belefér,
és mégis a messzeség, a távol oly határtalan,
a Föld, mint porszem a végtelenben milyen súlytalan.
Egyedül voltam,
Egyedül, kinek senkije sincsen,
Mikor váratlanul lehajolt hozzám
És átölelt az Isten.
Ez itt az erdő, a csend, a nyugalom,
szépsége betakar - jutalom,
hallgatom e gyönyörű, őszi dalt,
ahogy a fák között csendben átnyilall.
Pénz, pénz, hatalom mit ér,
hisz minden változik...
csak a bolond ember gyűjt,
az okos pedig álmodik!
Néma álmod, az vagyok, ha kéred,
Vagyok fény, mely árnyékodra téved,
Pohár, melyet érint gyönyörű ajkad,
Vagyok a múzsád, gondolataid közt sugallat.
Megrövidült őszi napok
csoszognak ablakom alatt,
a nyár elszórta vakító színét,
fénye és melege már lejjebb apadt.
Tavasz fakaszt
rügyeket szíveken,
aztán hamar avart tapos a láb,
gyümölcsöt érlelő nyár
ásít nagyokat az őszre,
ifjúságunk elszáll örökre!
Nyoszolyámban álmot
álomra hajt az őszre nyúló éj,
múló életem fölé aranyszállal
hálót sző a remény,
gúnyám, mint koldusé,
de alatta boldog szív dobog
néha fáj... néha sír...
Régi nóta
Mint a mesében, egyszer régen
éltünk ketten erdőszélen,
napra forgott tiszta lelkünk,
szerelemtől szárnyra keltünk,
jött az eső, vihar, villám,
de mi együtt szálltunk, repült hintánk,
nem törődtünk semmi mással,
egymás szívét fontuk által...
Virágok virulnak a földön,
az éneklés ideje eljött
dalol a gerlice, fejét emeli a búza,
szívemet a szerelem húzza