Kormány Gábor
Észrevettem, ahogy az életből
kifelé ballagok, jönnek utánam
bántó nyelvek, és jönnek angyalok.
Szegénynek születtem, se anyám, se apám,
a sors itt hagyott árván, mostohán,
utam előttem, tarisznyám a vállon,
szeretetre éhezem, pár jó szóra vágyom!
Az élet csodaszép erdejében jártam,
Ahol sok szép ciprust, platánt, cédrust láttam,
Csendben, szerényen a homályban ballagtam,
Vihartól, széltől, esőtől csapzottan.
Természetesen és
könnyen jön a szó,
jön, ahogy az eső,
a fagy, a hó,
a gondolat nem perzsel,
nem éget, mint a nap,
egyszerűen csak fényt
és meleget ad...
Óvtalak, rejtettelek sokáig,
ahogy a madár fészkét rejti a fa ága,
napraforgó szívem fényedet itta,
mint a mező virága,
tudom már mit jelent, mikor alszol
és én őrzöm nevetésed, álmod
arcod pici gödrének mosolyában
látom az egész világot...
Virrasztok gyertya mellett,
A hit áttör minden falat,
Ha szívem Istenért reszket,
Nem lankadhat az akarat.
Az
ágyánál álltam,
s elengedtem a kezét,
s közben figyeltem halkan
búcsúzó, könnyes tekintetét.
Ezüstfehér hajad ősz,
Átfestette a szürkeség,
De szívem érző fáklya,
Még most is érted ég.
Gyermekszívvel szivárvány-
színű pillangókat kergetek,
a mának élek, a pillanatnak,
nem hajszolok elveket,
a gyermek tiszta szívébe
a napsugár is beragyog,
minden nap az örök nyárban
gondtalanul játszhatok...
Elszállt a fecske, szél viszi messze,
a hideg napokon fázom dideregve,
szép, szőke kislány, édes, őszi álom,
szívem őt keresi, ő az ideálom.
Igen, egyszer mind elmegyünk,
és nem lesz több nyár, se est,
ahol keresnek, már nem leszünk,
az alkony egy új ruhát fest.
Ha úgy szeretnéd, én gyönyörű mátkám,
mint boldog csolnakos legény,
sárga hajad fodros árján
szíved felé hajózom én.
Vágyaimból és álmaimból egy puha,
kényelmes padot csinálok.
Éjjel-nappal dolgozok egyre-újra,
a munka gyönyörű, szívből jön, vigyázok!
Széles kövesút vezet a temetőkertbe,
két oldalt sárguló fák jelzik: itt az ősz,
az elmúlás fájdalmasan elszenderül,
s a bánat sokakban elidőz.
Van egy könyv, mely bátorít,
ha megbántanak sokan,
akkor előveszem, olvasom,
s a hősökkel én is hős leszek komolyan!