Kormány Gábor
Amikor majd magadhoz hívsz,
hogy számot adjak neked, Uram,
adj időt, hogy elgondolkodjam,
mi jót tettem, merre vezetett utam,
s a lelkem, ha majd felszáll, mint a füst,
mint kohóban hétszer megolvasztott ezüst,
talán akkor e porhoz tapadt lelkem
megkönnyebbülten felsóhajt a Mennyben...
Mondjátok meg nekem, mi lesz akkor,
ha elnyel mindenkit ez a vak kor,
ha gépek mutatnak utat,
s az elme vakon kutat, -
mi lesz akkor,
ha ember álmokat nem lát, nem sző,
hová tűnik el az ígért szebb jövő?
Anyám, míg élt, sírt, nevetett,
Apám, míg élt, tette dolgát,
És mily apró az élet,
Ez is szolgált, az is szolgált.
Reményik Sándor - A dalaimat...- Evokáció
Verseimet aki olvassa,
Ne nézze szemem fényét,
Kinek lelke lelkemhez ért,
Ne kutassa lelkem mélyét,
Ki a jövőből visszanézve
Olvassa majd versemet,
Lényem közepébe nézett,
Látott szépet, színeset.
Észrevettem, ahogy az életből
kifelé ballagok, jönnek utánam
bántó nyelvek, és jönnek angyalok.
Szegénynek születtem, se anyám, se apám,
a sors itt hagyott árván, mostohán,
utam előttem, tarisznyám a vállon,
szeretetre éhezem, pár jó szóra vágyom!
Az élet csodaszép erdejében jártam,
Ahol sok szép ciprust, platánt, cédrust láttam,
Csendben, szerényen a homályban ballagtam,
Vihartól, széltől, esőtől csapzottan.
Természetesen és
könnyen jön a szó,
jön, ahogy az eső,
a fagy, a hó,
a gondolat nem perzsel,
nem éget, mint a nap,
egyszerűen csak fényt
és meleget ad...
Óvtalak, rejtettelek sokáig,
ahogy a madár fészkét rejti a fa ága,
napraforgó szívem fényedet itta,
mint a mező virága,
tudom már mit jelent, mikor alszol
és én őrzöm nevetésed, álmod
arcod pici gödrének mosolyában
látom az egész világot...
Virrasztok gyertya mellett,
A hit áttör minden falat,
Ha szívem Istenért reszket,
Nem lankadhat az akarat.
Az
ágyánál álltam,
s elengedtem a kezét,
s közben figyeltem halkan
búcsúzó, könnyes tekintetét.
Ezüstfehér hajad ősz,
Átfestette a szürkeség,
De szívem érző fáklya,
Még most is érted ég.
Gyermekszívvel szivárvány-
színű pillangókat kergetek,
a mának élek, a pillanatnak,
nem hajszolok elveket,
a gyermek tiszta szívébe
a napsugár is beragyog,
minden nap az örök nyárban
gondtalanul játszhatok...
Elszállt a fecske, szél viszi messze,
a hideg napokon fázom dideregve,
szép, szőke kislány, édes, őszi álom,
szívem őt keresi, ő az ideálom.