Korsós Fanni
Az élet néha nagyon nehéz:
Mindenki megbántja a szíved,
Összetört darabjait kéred,
Nem tudod, hogy ezt megint miért.
Ülök a nagy diófa alatt.
Álmaim már elkopottanak.
Foltokból összevarrjam újra?
De minek is szólna, minek is szólna.
Aranyban jött felém az ősz,
Szaladva túl időtengeren.
Nem törődött semmivel, jött,
Integetett felé kezem.
Égő tűz: lángolj bennem, Úr Isten!
Forraszd össze darabokra hullt szívem!
Legyek vad: terjedjen az Ige,
Mint a futótűz.
Magot vetettem. Kétkedés magjait.
Aprót, picit, könyörtelent.
Ám mégis, amint földbe ért a mag,
Kikelt belőle a félelem.
Égen a csillagok: angyalok könnyei.
A föld harmatos, sírnom kell megint.
Elmúló életek összetörnek újra,
Minden a porba hull, ami meggyógyulna.
Valami volt ami nem volt
Valami ég ami elmúlt
Valami fáj testembe már
Nézz rám s úgy kiabálj
Uram ha Te vagy észak
Hadd legyek én egy iránytű
Mi mindig rád mutat
Vonzza és nem inog a tű
Hadd legyek iránytű
Hangos némasággal kiált a semmi
Ujjongó könnyekkel sír az öröm
Fehéren sötétlik a világos fekete
Kavarodik össze a végződő eleje