Kósa Gabriella
Egy kis béka beköltözött
a kerti medencébe.
Jött a lány, és kihalászta,
amint észrevette.
Apa, ha te mellettem vagy,
én semmitől nem félek.
Anya jó társat választott,
szívem zugában ott vagytok,
mint igaz példaképek.
Papa, apa szót fogadott?
Ő sosem volt rossz gyerek?
Szeretett elcsavarogni?
Sokat focizott veled?
Gyermekeink, unokáink
anyák napján, apák napján
mindig megköszöntenek
virággal vagy szép szavakkal,
hozzá egy kedves mosollyal
köszönik az életet.
Férjhez mentél, egy boldog pár!
Vígan telnek a napok.
Babusgatod, szeretgeted,
etetgeted, álmát lesed,
hiszen ő a te párod.
Ha egy gyerek betölti a tizennyolcat,
befejezi az iskolát, azt mondják:
most kezdődik az élet.
Pedig, ha jól belegondolsz:
nem fordítva? Nem ez a jó élet?
Ha tündérvarázsló lennék,
a szivárványnak két végét
összefognám karikába,
ráhúznám a napocskára!
Nagyika, a szíved arany,
nem is értem, hogy dobog!
És ha valami bajom van,
vár ölelő két karod.
Ady és József Attila,
Babits, Arany, Petőfi,
mind nagy költő volt,
s milyen más,
mi műveiket illeti.
Elmarad a vendégjárás,
több idő jut másra,
elmondhatod gyermekednek,
miről is szól ez az ünnep,
fontos, ne csak karácsonykor
gondolj Jézuskára!
Gyere, te bolond április,
bolondozzunk együtt!
Bújjunk be a csigaházba,
másszunk fel a szivárványra,
üljünk fel a sün hátára!
Hogyha Isten ad báránykát,
ad hozzá legelőt is -
ezt mondják az öregeink,
mit sokáig hittem is.
Mama, szia, jó ez a skype!
És minden nap beszélhetek veled!
Most én vagyok a nagyikád,
én mondom: vigyázz magadra,
és hogy mi történik itthon,
én mesélek neked.
Lépeget a kicsi baba,
kapaszkodik ide-oda,
néha megremeg a lába,
de nem áll meg:
megy előre a világba.