Kósa Gabriella
Találkozol valakivel,
eddig nem ismerted,
minden csupa titok.
Inkább csend van,
alig szóltok,
de úgy érzed, hogy a szeme
sok mindent elmondott.
Újév
Nos, mondd csak, barátom,
jól telt el az éved?
Elérted a célod?
Szebbítette élted?
Tán ez az egy ünnep maradt,
mi sosem kerül feledésbe,
amit sosem övez közöny,
mi békét hoz a szívünkbe.
Megszületsz, és benned
tiszta lélek rezeg,
burok veszi körül,
óvja, védi, de a burok
azonnal megreped.
Meggyújtom a gyertyát,
és nézek a lángba,
utat keresek ott
fel, a mennyországba.
Elérkezett megint
az emlékezés napja,
szerettünkre, kinek teste
a sírhalom rabja.
Puff! A nyakadba ült!
Lehajlít a földig,
bár te szabadulnál,
társadul szegődik.
Kitalálta Medvebocs,
hogy elmegy világgá.
Sütött egy kis pogácsát,
becsomagolt málnát.
Elbúcsúzott mamájától,
felvette hátizsákját.
Mindössze négy betű,
de két életet jelent.
Benne remény, vágy, titok
és az igaz szerelem.
Olvasol verseket,
s bár nem meglepő, igaz.
Ha fiatal a szerző, szárnyal,
reménnyel írja a sorokat.