Kósa Gabriella
Nem vagyok egy őskövület,
megpróbálok haladni a korral,
de van egy kérdés, amiben
egyetértek még a hagyománnyal.
Olyan forrón ölelnélek,
mint szép nyári napon teszi
sugaraival a Nap!
A szép futórózsa
a fiatalokat
juttatja eszembe.
Nő, nyújtja ágait,
feltör az egekbe.
Arra gondoltam a minap:
Tán nem véletlen mondják
az emberi természetet.
Hisz mindazt, mi mögötte van,
a természetben megleled.
Jéglabdákat dobált az ég,
összeszedtem párat,
s bevittem a kis vödrömben,
jó lesz a babáknak.
Elnézem a tudományos filmeket,
dobozokban, búra alatt
tárolnak leleteket,
s abból próbálnak rájönni,
hogyan éltek 1000 éve,
vagy korábban
a Földön az emberek.
Karácsonyi kicsi manó
gondolt egy nagyot:
karácsonyra minden gyerek
kap egy csillagot.
Az élethez fény kell,
a létezés egyik alapeleme.
Ahhoz, hogy boldog légy,
lelkednek is fénnyel
kell eltelnie.
Kis csizma, kis csizma,
kiteszlek az ablakba.
Ha erre jön Télapó,
kiálts nagyot: halihó!
Egy nap kis csacsi elkószált,
bement az erdőbe.
Meglátott egy csapat zebrát,
szava elállt tőle!
Ha elvesztetted, akit szeretsz,
néha mosolyogsz kívül,
de egy kis részed örökre
meghalt benned ott belül.
Azt tartja egy régi mondás:
Odafent a mennyekben
Isten mellett üres szék áll,
arra vár, hogy egyszer végre
őbenne a legjobb anyós ülhessen.
Egy óvodás kint a padon
könnyeivel küszködik.
Odamegy hozzá egy gyerek,
ő kicsit nagyobb, sulis.
A születés az egy csoda!
Bár naponta kicsi babák
százezrei jönnek világra,
mégis sok nő már előre
fél, retteg, vajon mi várja?