Kósa Gabriella
Nyuszicsalád kint ugrál
a virágos réten.
Meglátnak egy kisleányt,
ki labdázik éppen.
Azt írta ma az internet,
hogy a vékony, gazdag réteg
még sokkal gazdagabb lett.
Közel 150 éve már annak,
hogy megírta meséit
Benedek Elek - az író,
s olvassuk őket ma is.
Szerelem a lányok szemszögéből
Egyszer eljön az az idő,
kamaszlányod feje benő,
odaáll eléd, s megkérdi:
mit kell tudni a szerelemről?
Egy nő mindig tudja, érzi,
hogyha őt hazug szó éri.
De nőnapon - bár nem balga -
minden bókodat elhiszi,
s mert jólesik - elfogadja.
Kis kakas csendben kapirgál kint a szemétdombon.
Talált egy csillogó tárgyat: ez arany, ha mondom!
Gazdag vagyok! - gondolta ő boldogan magában.
Hová rejtse, hogy a baromfinép meg ne lássa?
Szerelmet kívánok,
őszintét, mélyet.
Simogatást,
kedves szavakat,
miket magában
hordoz a lélek.
Egy kisfiú fut a réten,
széttárja a karját,
azt képzeli, repülőgép,
s billegeti "szárnyát".
"Nem tudjuk, Isten mire szánt,
Játszik velünk, agyag vagyunk neki,
Képlékeny, néma, sem bús, sem vidám,
Bár meggyúrt jól, de nem égetne ki."
Óvó néni kihirdette,
farsang lesz az oviban.
Hogy mik legyünk a tesómmal,
délre ki is találtam.
Pocakmaci reggelire ivott egy kis tejecskét,
vett hozzá egy péksüteményt és egypár darab zsemlét.
Mind megette, kis pocakja megtelt, mint egy kis hordó,
lefeküdt egy nagy fa alá, minek virága bordó.
Gyönyörködött a virágban, olyan volt, mint a málna,
biztos kap ma a mamától egy tállal vacsorára!
Eltelt egy év életünkből,
és mi mégis ünneplünk,
mert remény van a szívünkben,
mától boldogok leszünk!
Én a lelket úgy képzelem,
mint piciny bárányfelhőt.
Fehér vagy akár színtelen,
bodros, súlytalanul lebben,
szeretet tölti meg őt.
Csilingelő, kicsi szán,
hozz egy szép fenyőfát!
Legyen rajta sok szép csillag,
amik beragyogják!
Legyen alatta ajándék
s teljesült kívánság!