Kósa Gabriella
Sokszor mondjuk:
de jó lenne
megint gyereknek lenni!
Gondtalanul játszadozni,
s a mesékben hinni!
Ahogy járok a temetőbe,
néha elkeseredek,
s kérdezem halkan magamtól:
mi fogyott el?
Az idő? Pénz? Vagy tisztelet?
Voltál már úgy, néztél a tükörbe,
s egy idegen nézett vissza rád?
Lehet az arc, az orr, áll nem változott,
csak a szemedben volt egy más világ!
Hiszek a családban
és a szeretetben.
Egy kisbaba mosolyában,
s az igaz szerelemben.
Fogd meg lelkem
"Fogd meg lelkem, hogy pihenjek
örömödben dédelgetve",
érezd szívem, hogy érezzem,
bennünket repít mennyekbe,
öleld vállam, tudjam, biztos
kezekbe tettem életem,
fogd a kezem, vezess mindig,
s én hagyom, hogy vezesd léptem!
Anya nincs itt, pici babám,
apuci vigyáz rád,
azt játsszuk, hogy jön egy tündér,
hoz egy varázspálcát.
Ülsz az autóban az úton,
de nem látod a tájat.
Gondolatid innen messze,
mérföldekre járnak.
Apa, vegyél az öledbe,
mondok neked egy mesét!
Képzeld el, az óvodában
elmarad az apák napi ünnepség!
Reggel az állatoviban
a kicsik elhatározták,
ugróversenyt tartanak ma,
mert az egy jó kis mulatság.
Néha gondolkodtam azon,
minek kell gyereknap?
Hisz az egész év róluk szól!
A szívedben minden percben,
szüntelen ott vannak.
Gyermekként még sokszor láttam,
ahogy a grundon sétáltam:
srácok egymással bunyóztak,
s egyet-egyet eltángáltak.
De úgy, hogy kettő lefogta,
a harmadik pedig pofozta.