Kósa Gabriella
Olvasol verseket,
s bár nem meglepő, igaz.
Ha fiatal a szerző, szárnyal,
reménnyel írja a sorokat.
Gurul, gurul a foci
éppen a főútra.
Jön egy autó,
már túl közel,
a labdát elgyúrja.
Apa, ma van apák napja,
meghívlak egy fagyira.
Ma neked jár a két gombóc,
zsebpénzemből kifutja.
A gyereknek két dolog kell,
figyelem és szeretet.
Ha megkapja, öntudatos,
elégedett felnőtt lesz.
Aludj, kedves, álmodj szépet,
én őrzöm az álmodat.
Nézem, ahogy alszol csendben,
s hallom szuszogásodat.
Úgy ringatni, ahogy te tudsz,
Mama - nem tud senki más!
S ha rossz fát teszek a tűzre,
Te akkor sem kiabálsz.
Jó vadászkutya volt Kopó,
bizony, sok nyuszi bánta,
ezért aztán Fürge - a nyúl
gondolta, megtréfálja.
Látod az apró rügyeket?
Érzed a szél illatát?
Hallod a lomb susogását?
Figyeled, hogy épít fészket
kéményen a gólyapár?
Háború
Vigyorog a hadak ura,
hívták, s feljött a pokolból.
Embert ember ellen fordít,
tombol s mindent földig rombol.
Van, ki szereti a nőket,
s van, aki fél tőlük.
Van, aki csodálja őket,
más tán szenved tőlük.
Magyarországon túlsúlyos
minden negyedik gyerek.
Nagyitársak és nagypapák,
változtassuk együtt meg!
Ha rezdül a szíved,
mert érinti vágy,
bizsereg a bőröd,
s a lelked kiált,
szólnál, de nem tudsz,
csak nyílik a szád,
bennreked a hang...
Mint kisgyermek anyja ölében,
fekszik Európa szívében
a kis hazánk.
Kárpátok, Alpoknak lánca
tomboló vihart kizárva
vigyáznak ránk.