Kovács Boglárka Fanni
szárnyalok veled az éjben
táncolok veled forró fényben
téged várlak hideg télben
volt csend, hang, zaj
és hit, remény
és egy őrült álomkép
én soha nem köszönök vissza mert
régen elmúlt már
régi történet
belép az ismeretlen
ő hozzám szól
megkérdezi ki vagyok
egyszer majd hazatalálok
minden remény visszavár
égi jel szárnyán
láttam Budapestet
nagyon szép
este holdfényes és csillagos az ég
fények hullnak le reám
a föld megérint
fényország kapuján köszöntelek téged
százezer csodán át
az élet olyan mint hervadó virág
szép szeme rám tekint
csak annyit kérek
hogy szeress engem szívedből
soha ne taszíts el magadtól