Kovács Boglárka Fanni
Isten előtt meghajlok
és összecsukom két kezem
széken ülve magányosan imádkozom
összetört szívem
megsebzett kővilág
miértünk ragyog a fény
semmi sem múlhat el
lángba borul a szerelem
összeköt egy híd
elveszek egyet a mából
semmi nem lesz se jó, se rossz
a jövő újraremél
vigaszomat utoljára hallom
a lelkem oly őszinte
téged hív a fény
most átragyog a fény a szívemen
egy áldott életen
vittél újra magaddal
csendben esik az eső a földre
áldásunk tűzben lobog fel
fény csordul arcomon
a szeretet fényében
mosdom én szent karácsonykor
fényben fürdik a világ
szépet láttam e Földön
emléket hoz a múlt
újra besétál az ablakon át