Kovács Boglárka Fanni
szinte semmit nem lehet látni
a foszló ködtől
ami szitál a télen át
végigsimogatod vállam
az utolsó remény elszáll
a magas ég fölé
Soha ne múljon el a végtelen szerelem
az új idő hoz örömöt és boldogságot
és szép reményt
a Föld felé fordul a lét
körbeölel a múlt
ragyogást hoz a jövő
besétál az ajtón át
szeretném ha szeretnél
és újra titokra nyílni
mint a magból a virág
lemossa arcom
a sötét bánatom
megfogja kezem
hallgass rám figyelj rám
nézz bele a tükörbe
láss magadba