Kovács Boglárka Fanni
a múlt karácsonya
visszatér az emlékezetünkbe
hogy néha visszagondoljunk
őrzöm a fényt a szívemben
öröklétet ígér a csend
a lelkemhez szól egy dal
hullanak a csillagok
szikra gyúl ott fenn
a csillagok kiégnek
Isten előtt meghajlok
és összecsukom két kezem
széken ülve magányosan imádkozom
összetört szívem
megsebzett kővilág
miértünk ragyog a fény
semmi sem múlhat el
lángba borul a szerelem
összeköt egy híd
elveszek egyet a mából
semmi nem lesz se jó, se rossz
a jövő újraremél
vigaszomat utoljára hallom
a lelkem oly őszinte
téged hív a fény
most átragyog a fény a szívemen
egy áldott életen
vittél újra magaddal