Kovács Dorottya
Szedem a sátorfámat,
Minden okos "nem úgy van azt"
Hopp, még egy király,
Ja, nem, ez is csak egy paraszt,
Szedem a gyémántnak hitt
Köveket a parton,
Szedem egy nagy zsákba,
Ja, az nincs, csak karton...
Épp a szívemet csomagoltam,
Mikor a sarokban láttalak ordítva,
Most nem Nekem fájt,
Pont ugyanúgy volt, csak fordítva,
Gondoltam, elrakom
Bőrönd mélyére a lelked,
Neked az enyém nem,
Nekem a Tied nem kellett...
Oly távol a lélek, de szorosan ölel a test,
ennél meghatóbbat még egy szerelmes sem fest.
De mit ér a szavunk,
ha reggelre semmi sem marad,
nappal még csak nem is ugat,
éjjel pedig harap...
Mit láttál bennem?
Vad, tékozló szentet,
s mit láttam én?
Egy csodát, mi megmenthet.
Kellesz, mint fűnek a harmat,
mint esőnek a cseppje,
mint anyának gyermeke pillantása,
mint magánynak a csendje.
Gyűlöllek azért, amit velem tettél,
mindenért, amit ellenem vétettél.
Gyűlölöm a hajad, a szemed, a szád,
gyűlölöm az egész lényed,
minden porcikád.
Minden egyes szavad fülembe cseng régen,
de te már nem vagy itt,
azt kérdem, miért nem?!
Oka lehet ennek is,
mint minden másnak, megértem,
hogy máshogy legyen, soha nem is kértem.
Csalódás terhei nyomják a vállam,
a fájdalmat elrejtve megtalálod nálam.
Elvitték, kitépték, összetörték, így hát elzártam,
a külvilágtól messze, bár a boldogságra így hiába vártam.
Amikor már késő a bánat,
mikor már nem hull levele a fának,
mikor kiapad minden folyó,
mikor célt talál minden golyó.
Tudom, fájdalmas volt beletörődni,
hogy nem kellesz már, átérzem,
hisz Nekem most pont ugyanúgy fáj.
Fáj a nappal, s fáj a reggel,
fáj minden perc, mi nélküled telik el.
Az elmúlás érzése mélyen megbántott,
a szakadék közöttünk úgy magával rántott...
Kapaszkodtam sziklákba vagy fűszálba éppen,
a kezem erős volt, de a hitem nem éppen.
Azt gondoltam, örökké tart,
úgy éreztem, sosem lesz majd...
majd az, ami most van, hogy nincs semmi,
se bizalom, se hűség, a szerelem csak ennyi?!
A hazug szavak csak erősebbé tettek,
csak a kamu duma, hol maradnak a tettek?
Miért is keresném őket, nincsenek már régen,
hogy miért lettél ilyen, én csak ezt kérdem.