Kovács Iván
E földön az emberiségünk azonos,
mely által örökké egy vagyunk.
Ideje, hogy minden ember egymásra találjon,
mert a föld a lábunk alatt közös tulajdonunk.
Egy vérző naplemente
kopár ágak mögött,
és a téli szellő csípős
a szürke fasor között.
A tudás fájának gyümölcse
Volt az élet kezdete.
Így lett az emberből ember,
Ki elindult nyitott szemekkel.
A család a karácsonyfa körül
A mennyből az angyalt befejezte.
A gyerekek kezében ajándék volt,
És ezt az ünnepi vacsora követte.
Pokol
Egyre mélyebbre a spirális sötétségben
A borzalmak fokozódnak és szaporodnak.
Első évünkre úgy emlékszem,
mint egy hullámvasút-utazás.
Fiatalon és egymáshoz csüngve
fedeztük fel a világot, melyhez
még közös szemünk is alig volt elég.
Ismételten keringve a kiszélesedő örvényben
A sólyom nem hallja a solymárt.
A dolgok szétesnek, a központ nem bírja,
Puszta anarchia terjed a világon,
A vér által tompított dagály kilazult, és mindenhol
Az ártatlanság szertartása fulladozik.
Gondolataim úgy sodródnak, mint áttetsző köd egy tó fölött,
miközben az idő egy befejezhetetlen témának
végtelen változatait folyamatosan szövi.
A múlt, a jelen és a jövő elveszíti jelentőségét,
és az élet bonyolult álmainak részese lesz.
E pár sor nemcsak köszönet
évtizedes együttlétünkért,
melyben épp úgy megosztottuk
a jót, mint a rosszat,
hol lábra segítettük egymást,
ha bármelyikünk roskadt.
Nem illik mondani senkinek,
Hát elfecsegem mindenkinek:
Hogy a lélek sötét éjszakája
A józan észnek kínhalála.
Hol csak tapogatsz a sötétbe`,
Az őrület tüskés ölébe,
Mely viharos sorsod vergődése.
Esik az eső, süt a nap,
Móricka jó nagy pofont kap,
Mert Feri bácsi azt mondta,
Hogy zsebóráját ellopta.
Újonnan érkezve beilleszkedett, megtanulta
a műszerek kezelését, nyomtatványok kitöltését,
társaival beszélgetett, teát ivott, és olvasta
a Pynchon által írt Súlyszivárványt.
Ismered-e a tájat, hol citromfák virágoznak,
És sötét lombok közt narancsok illatoznak?
Hol a kék ég alatt fúj egy enyhe szél,
És halkan a mirtusz, magasra nő babér?
Jól ismered? Ott!
Ott veled, galambom,
Osszuk meg kalandom.