Kovács Iván
Otthon, Svédországban nagyon
szegény körülmények közt nőtt fel,
és már tizennégy éves korában
elvesztette gyári munkás apját,
ki spanyol influenzában hunyt el.
Trópusi éghajlatok vonzották.
Bágyadt, napsütött, sötét-bőrű fajok közé keveredett,
melyek harcosaival vadászni járt,
és némbereivel hált, kik csodálták
fehér-bőrű, sötét-hajú férfiasságát.
- Én a császár vagyok,
és gombócot akarok!
Hallgassatok szavaimra,
és rögtön tálaljatok!
Mint érett gyümölcs, a farod
tökéletesen fenséges,
a páros két fél fenék
mérhetően egységes.
Úgy ültek a bíróságban, mint sötét baglyok,
és én, szegény patkány, bírálatuk áldozata lettem.
Pofám fel volt tépve, mint egy nyúlszáj, és
válaszomat csak dadogni tudtam kérdésükre:
- Ön-vé-del-em volt, ura-im!
Délen, közel a parthoz
a tenger citromzöld,
és a lemenő nap olyan,
mint egy korong érett görögdinnye.
Mikor a háború kitört,
senki nem lett felmentve.
Egyenruhába öltöztünk,
az élet ezt így rendelte.
Miután felállították a tribünt,
és az ülések emelkedő sorokban fel lettek szerelve,
élénk előtetőket és napellenzőket akasztanak fel,
és hosszú, keskeny szőnyegeket gördítenek ki.
A csempézett teret utoljára leseperik,
és színes korlátokat állítanak fel, mely a tribünt
elválasztja a tér többi részétől.
- Istenem féltékeny és bosszúálló volt,
és egész a Vörös-tengerig üldözött.
Alkonyatkor úgy tűnt, mintha Egyiptom...
Ha mint mondják, mindegyikünk
Számtalanszor reinkarnálódott,
Egyezer példát sorolhatnék,
Melyben létem bolyongott.
Tizenhat éves voltam, mint néztem,
hogy apám magyar könyveit dédelgeti.
Én már akkor tépődtem magyarságom
és új hazám szokásai és értékei között.
Köszönettel Sárosiné Mikó Ágnesnek
E földön, melyet már az ókor bölcsei is
a siralom völgyének neveztek, minden
ember saját keresztjét ácsolja, és tudva
vagy tudatlanul, hosszú életeken át