Kovács József (K.Jozsef)
Pattog a tűz, sül a bejgli, mézeskalács,
Békében, csendben, egymásra talál a család,
Elég egy kósza szikra köztük - átfutó pillanat,
Simogató kezek körbefonnak, szótlanul megnyugtat,
Néha a túl kevés szóból is értenek, egymásra
Tudnak ismét - odaadóan figyelnek.
Bárcsak találkoznék veled
Kedves Mikulás!
Bárcsak találkoznék veled.
Mi mindent mondhatnék én neked.
Csingiling-csingiling.
Csilingel a száncsengő,
Eltelt egy újabb esztendő,
Ünneplőbe öltözött a táj,
felvette csillogó, fehér ruháját.
Önzetlen vásárlás fekete pénteken
Órák telnek el, várakozás,
türelem kapuja zárva,
mikor nyílik bolt ajtaja,
vásárlási lázban ég a család.
Uram, köszönöm, hogy itt lehetek veled,
képzeletben hozzád nyújtom erős kezem.
Próbálok tőled, tanítómtól tanulni,
tiszta látásoddal sugallatod érezni.
Várunk türelemmel Adventi csend idején,
imával töltsük el nyugodt, csendes-estét.
Szeress, hogy tiszta szívvel szeresselek,
Ölelj, hogy ölelésem el ne feledd,
Fogd meg kezem, nehogy - elveszítselek,
Szíved szívemhez mindig közel legyen.
Testvér, mi gyötrelem ül meg arcodon,
Fáradt terhek sokasága, nyomja vállad,
Beszéded oly lapos, semmitmondó - üres,
Várod, a megoldás nyugtató, bölcs szavát.
Minden évben eljön ez a nap,
mikor szívem könnyedén meghasad.
Felidézi régmúlt kellékeit,
szeretteink képét emlékeit.
Fejemben száz gondolat kering,
szólnék, ha valaki hallaná megint.
Könny áztatja diófa törékeny lelkét,
elköszön, elveszti útólsó gyermekét.
Elveszek bíborköd tavasz hajnalán,
Lopva visszatekintek lopódzva ismét,
Milyen jó volt itt és most játszani,
A hang visszaveri visszhangom szavát.
Szilva csillog éken, kéken
pislákoló, pír napsütésben.
Ring ragyogó, briliáns nyakéke,
a föld ékszerének szebbik kékje.
Természet bőkezű, hálás ajándéka,
szedték kosárkába, gyűlt a portéka.
Mocskos arcát kinéztem magamnak,
látszott, benne csupa értelem.
Kísérte fény a kisírt szemét,
a tegnapi koldulás sérelmei jelen.
Játszadozva hív most a hajnal,
Ködben alszik még kedvére a rét,
Szél lengedezik akaratlan - sírva,
Hadd múlassam el az időt ma még.
Mikor már látszik, hogy meggyötörnek az évek,
szemed sarkán is összegyűlnek redőkben az élek.
Kezed szorítása nem olyan, mint húsz évvel ezelőtt,
ha akkor kezedbe adtak valamit, rögvest összetört.