Kovács József (K.Jozsef)
Úszok a temérdek víz peremén,
csapkodó cikázó élet kerekén.
Vitorlám feszítve, irány csak előre,
utazok hullámon illatos mezőre.
Bokrok dús sűrűjében ki-kinézeget
egy aranysárga szempár, fedezi fel a lényeget.
Valami közel jár?! - lépteit lopva elrejti titokban,
szíve a helyén, rögvest, tüstént meg is dobban!
Csendben osont az éj leple alatt,
leesett, majd hullt, néha megszakadt.
Újév, egy új kezdet, siker, boldogság reménye,
tegnap a holnapba beleveszett, régmúlt időt mesélve,
az adott szóból újat idéz megérve.