Kovács Krisztina (Skyfall)
Anya, te miért nem készítettél fel?
Miért nem ültettél le beszélni?...
Otthon vagyok a családdal
Mikor az időjárás rossz,
Itthon tanul a palánta,
S lassan eltűnik a sok kosz.
Bocs, de nem vinne rá a lélek,
Hogy végignézzem szenvedésed.
Inkább elhagylak, szánom-bánom,
De ilyen mókára én nem vágyom.
Fikció
Miért van ennyi szenvedés,
Miért olyan, mint egy csatatér,
Miért fáj ez kimondhatatlanul,
Mint amikor az égbolt beborul?
Valami fúr itt bent,
A lelkiismeret hív.
Hiszen rosszat tettem,
Mit nem lett volna szabad.
2018. meta
Körforgás. A színek
Elmosódnak köröttem.
Forgás, forgás,
Beleszédül a fejem.
Az iskola udvara üresen áll,
Már rég elkezdődött a tanítás,
A szüneti zsivajok szűnnek,
A kíváncsi arcok eltűnnek.
Keresem a helyem
Éltem, láttam, halnék.
De nem lehet még.
Szigorú sorsom
Itt tart a földön.
Kiválasztottnak lenni,
Egyenlő az élettel.
Csak az fogja túlélni,
Kit a nagyfőnök kedvel.
Itt egy kis ház meg egy csúszda,
Ó, Anya, már régen elértem e koron túlra,
A játszótéren kicsik szaladnak, rohannak,
Messze-messze kutyák ugatnak.
1001 éjszakája vágyom rád,
1001 éjszaka kellett, hogy szeress,
1001 éjen át voltunk együtt,
És 1001 napot bírtam ki szerelem nélkül.
Rád ejtek egy könnycseppet,
Gyönyörű, szép kedvesem,
Mégsem látsz engemet,
Hogy mennyire szenvedek.
Hogy engedjelek
Közel magamhoz,
Ha halál a neved,
Hogy szeresselek...
Amikor még voltál,
Még nem hiányoztál,
De most nélküled
Elviselhetetlen.