Kovács László (Lackov)
Kevésbé fáznék
az élet
rideg
szélcsendjében,
ha össze tudnám seperni
hitem...
A zöld erdő no-go zóna,
Ne menjen, mert nincs ott dolga.
Se sárban talaj, se felhőn égbolt
nem vagyok.
Az élet eddig csak azért volt,
mit kezdettől belénk rakott.
Egyszerű rajz vagyok egy papíron.
Néhány értelmetlen vonal.
Egy lap margóján megbújok
számtalan, apró firka mellett.
Szürke hajnalban
eső tépte képek:
egy árva tócsában
szétszóródott fények.
"Nem a zuhanás számít. A leérkezés."
Túl sok gondolat van itt egyben.
De eddig minden rendben.
Eddig minden rendben.
A legkeményebb anyag a világon: a csordultig teli, megkövült szív.
A legtörékenyebb: az üres, mi megfagyott.