Kozák Mari

Kozák Mari

Született: 1954. február 16.

Népszerűség: 88 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Jégvirág

mire a reggel ébredt
ablakra szépült
csipkeruhája szélén
egy angyal
homlokát hűtve leste
ahogy az asszony
az ágyat vetette
párnára hajolt...

Tovább...

Már elfogyott

csak állok
lehajtott fejjel
és nem kérem Istent
hogy segítsen
angyalom szárnyát teríti
vállamon pihen
mégis elfogyott hitem...

Tovább...

Advent

Szeretet, Hit, Béke, Remény

Szeretet

egyszer rég
egymás kezét fogva
indultunk távoli álmok
szülte otthonokba
hol tiszta fehér napok
és vidám évek...

Tovább...

1019

Húsz hónap

Húsz hónap
Felállnék - nem tudok,
húsz hónap fájdalma ül
vállamon, fut velem,
néha elhagyom, de rám talál
minden vesztes alkonyon,
olykor hozzám hajol - hiteget,
majd arcomba mar - fenyeget...

Tovább...

1118

Anyám

Elnézem anyámat
ahogy üldögél a ház előtt
színes kendőt köt fejére
kezében az olvasó és a bot
csendben perel az idővel...
én meg csak hallgatok

Tovább...

1324

Nagyanyóm

tél volt halkan sírtak
ablak alatt a fák
pőre testük a kósza tépte
avarba hullt mind a levélgyermek
nagyanya az ablak alatt ült
ujjai morzsolták az olvasót
ajkáról ölébe hullt az ima
én mellétérdeltem hallgattam...

Tovább...

814

Elmész...

egyre ritkábban látlak
- csillagok hullnak
tavaszt álmodnék
- angyalszárny felettem
őszbe szédült az emlékezet
ha felém lépsz
térdre ereszkedem
homlokom csókkal becézed...

Tovább...

Velem szállnak...

Tisztára mostam
ablak vaksi szemét...

Tovább...

Az a tavasz

Csak a hangod akartam hallani
még utolszor,
tudtam, holnap elnyel
a semmi és a minden,
s ujjam nem érhet hozzád,
szavam sem ér már el...
csak az a tavasz ne vitt volna el.

Tovább...

1223

Álom vagy valóság

Hosszú, végtelen sorba
jöttek, csak jöttek a jegenyék,
szárnyaszegett madár kiáltott:
nekem köztetek jut menedék.

Tovább...

Mindig földre rogy...

Földig hajlok
már eléri homlokom
fekete - nehéz szagú...

Tovább...

818

Látom

a szemed látom
azt az égő könnycseppet
arcodra selymet terít
az emlékezet
hallom sóhajod
szél hozza s teríti rám...

Tovább...

1231

Ha eljössz

Ha eljössz majd, kinyit minden virág,
földre borul a nagy szomorúság,
szárnyat terít ránk az éji lepke,
fehér selyem terül a keresztre.

Tovább...

Nem lopta el

Emlékszel, lányom,
akkor láttam őt utoljára,
a liftet hívtam,
még lehajtotta fejét,
én homlokát csókkal illettem...
szeretem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom