Krammer Dávid

Krammer Dávid

Született: 1994. március 6.

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vágyálmok közt

Könnyű dallam hangja száll
Hajnal csönd-hangulatán.
Mint lemenő nap utolsó sugára,
Utoljára csal mosolyt az orcámra.

Tovább...

Hangulat

Ezer megírt fogadalom,
Mint borvirágos dallamok
Elillannak egy pillanat,
És nem térnek sosem vissza!

Tovább...

Mivé leszünk?

Mivé lettél, magyar,
Hol a régi hited?
Nem féled a havat,
Mert megóv, úgy hiszed,
Mit nyugat mond, hiszed!

Tovább...

Embertelen emberek

A boldogság csak a magány hiánya,
Bármit megtehetünk már, de hiába.
Az élet, mint percek, pereg,
S kárba vész: ez gyarlóságunk hibája.

Tovább...

Drága kisfiam

Fél éve már csak nyugtatom magam,
Feledés sötét útja nem vonz majd,
S csak remélem, az emlékek szépek:
Drága kisfiam, csak ne feledj el!

Tovább...

Magány

Esti sötét, tompa zaj
Egy csöndes magányt takar.
Oly messze kerültem,
Álmoknak felültem,
Miknek útjain bolyongok,
Mint rossz udvari bolondok,
Kik fapofa király mellett
Helyet maguknak nem lelnek!

Tovább...

Igaz, Magyar, Ember

A néppé gyúrt nemzet köré felépültek falak,
Köztük vagyok én is, megtűrt, de mégis hontalan.
Így taposok munkahelyről munkahelyre,
Elveszve járva közben a rengetegbe.

Tovább...

48

Jövő festés

Egyszer majd megértenek,
Miután elfeledtek,
S tán megsiratnak,
Mikor elnyelt a tenger.

Tovább...

45

Hogyan?

Hogy mondjam el saját igazam,
Ami megtört szívem vigasza,
Ami leírná az életet,
S nemcsak a szomorú végzetet?

Tovább...

57

Nyugtalan-érzet

Lágy hangú verset gondoltam,
De nem vagyok nyugodt,
Mert felperzseli szívemet,
Mi nincs, mit nem tudok.

Tovább...

45

Emlékek közt

Emlékszem a régre, mily messzinek láttalak,
Te csillag, én egy a millió gazdag alatt.
Mint a legfényesebb csillag, ragyogtál,
Te előttem, én mászva lábad nyomán!

Tovább...

Réti gondolatok

Negyedhold világítja meg az éjjelt,
Pirosló udvara tarkít egy rétet,
Melyet jótékony félhomály takar,
Gondolataim, mint vonat: szalad!

Tovább...

Sárgult levelek

Peregnek a sárgult falevelek,
Elveszett az emberi szeretet.
Úgy hal meg minden emberi lélek,
Ahogy az Ősz jön, elhullnak szépek!

Tovább...

Eszmélten

Megesküdtem volna hiún a gazra,
Ellentmondtam a mostani igazra.
Hiú ábrándban, hazugságban éltem,
Mert hittem, hogy a világ egyszer szép lesz.

Tovább...

Vers a verselőknek

Ezer megírt vers

Ezer megírt vers, benne vágyak,
De minden cselekvésem gyáva.
Nem mutattam meg szinte senkinek:
Pár ember, ki kritikát ismertet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom