Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 541 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Angyallá váltál

Milyen volt nevetése, nem tudom már,
messzire vitték az őszi szelek,
de alkonytájt, ha lobban a bíborláng,
vágyakról susognak a tölgyesek.

Tovább...

Újra itt az ősz

Rozsdafoltos leveleken
kristálypárás a lehelet,
lombot színez égi festő,
bíbort csillant őszi erdő.

Tovább...

Klaudia és Szilveszter esküvőjére

Amikor egymás szemébe néztek,
táncba hív a jövő és az élet,
és lépteitek halk dallamára
"Igent" mondtok ma a boldogságra.

Tovább...

Ha szeretlek...

"Ha szeretlek, akkor hazugság,"
a szó álommá szenderült,
a valóság csak káprázat volt,
és szívem benne elmerült.

Tovább...

Ablak a múltba

Száz- vagy ezeréves is van talán
egy ódon épület a fák között,
homok-kőfalán ücsörgő magány
titokzatos köddé sűrűsödött.

Tovább...

Könyörtelen emlékek

Esőcsepp gurul kopott köveken,
sátrakba menekül, ki él és mozog,
lelkesedésem még így is töretlen,
miközben az eső hajamon csorog.

Tovább...

A csend zenéje

Hófehér karjával ölel, simogat,
békét sugározva lelkem gyógyítja,
néma tisztasága szívem szólítja,
a csend zenéje elbódít finoman.

Tovább...

A színes város

Sétálok lassan az árnyas fák alatt,
szép ez a város, gyönyörködöm benne,
múlt és jelen egymás mellett megmaradt,
parkjaiban jó hallgatni a csendet.

Tovább...

Az utolsó keringő

Ez az utolsó tánc csak a miénk,
ölelj át! - a perc újra megigéz,
lebegjünk könnyedén, mint akkor rég,
emlékszel? - csábított a messzeség.

Tovább...

Régi gondola

Gyenge fuvallat dallamot komponál,
Halk barkarola kering a híd alatt,
Imbolygó fény csorog le a gondolán,
Ívelt hattyúnyakán ében éj matat.

Tovább...

Kövek harca

Mintha ember építette volna,
hogy megállítsa a vad vágtatást,
zúgó víz csapódik torlaszokra,
mohás kövek közt ködös pára száll.

Tovább...

Tudod-e, ki vagyok mondóka

Erszényem van, de nem pénzes,
az életem vadregényes,
bébit hordok a zsebemben,
ott kukucskál kényelemben.

Tovább...

Csacska család mondóka

Három kicsi bogárka,
lábukon nincs topánka,
mama és kis Katica,
mögöttük a Palika.

Tovább...

Ha szembejössz velem...

Múlnak a napok, halványul az emlék,
harmatkönnyekbe burkolózik az est,
csitul a kín, már egyre ritkább vendég,
rőt lombokra az alkony aranyat fest.

Tovább...

Vár az élet

Búcsúzunk most tőletek,
léptünk zaja elcsitul,
titkoljuk a könnyeket,
állunk némán, szótlanul.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom