Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 424 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Álomszőttes

Álmokból szőttél aranyhidat,
a remény őrzi vágyaidat.

Tovább...

Az Első

Életutamat egyes-egyedül járom,
csodás naplementék, különleges álmok.
A foszforeszkáló lélekingoványok,
és a múltból feltörő emlékfoszlányok.

Tovább...

Felhőképek

Csipkézett felhőszegélyek,
feltáruló képregények,
alakzatuk mást-mást mutat...

Tovább...

Gyermekeimnek

Ne legyél szomorú, ha már nem leszek,
csak nézz a tükörbe, és én ott vagyok.
Minden ismerős mozdulat, a mosoly, mit látsz,
egy kicsit engem idéz, hiszen benned élek tovább.

Tovább...

Idő

Csak a pillanat számít,
a perc, amely elámít,
kezedet kezembe téve
elvarázsol a boldog jövő fénye.

Tovább...

Őszi életkép

Halványabb a kéklő ég, nem éget a napsugár,
szelíden ölel, simogat az őszi fuvallat.
Elnyíló virágok, körbevesz édes illatár,
az égen vadlibák veszik át a fő uralmat.

Tovább...

Hímzőnők

...virág nyílik kezük nyomán.
Előbb zöld jön, majd a sárga,
szép a hímzés hagyománya.

Tovább...

Nélküled

Vágyom, hogy halhassam simogató hangod,
messze vagy tőlem, az ég lett otthonod.
Várlak minden reggel, várom az ölelést,
de nem látom arcod, sem párnán a gyűrődést.

Tovább...

Életkerék

Vádolom a sorsomat,
zakatoló gyorsvonat,
tovafut és elszaladt,
életem is elhaladt.

Tovább...

Tiszavirág-szerelem

Hol van már a júliusi napfény,
a hullámzó tó, vidám kacagás...

Tovább...

A folyó

Aranyos színben lángoló víztükör,
lemenő napban világító tűzgödör.
Halkan csobogó, csacsogó hullámok,
mesél, suttog egy másik világról,
a part menti köveknek végzetről,
örömről, bánatról, emlékekről.

Tovább...

Vívódások

Csodálatos este volt, a város lázban égett...

Tovább...

Múltidéző

Egyedül vagyok, és fáj nagyon a magány,
tegnap még hangod hallottam,
számon éreztem égő csókjaid ízét,
ígértél minden szépet, és jót,
ígérted, hogy enyém a szíved.

Tovább...

Megújulás

Kacagó, vidám szellő-lány
keringőzik, táncot jár.
Varázspálcával suhint,
napra huncutul rákacsint.
Rigó rikkant, rügy fakad,
előcsalja az apróvadat.

Tovább...

Válaszút előtt

Nem tudom, járható-e még az út, mely hozzád vezet,
nem tudom, akar-e még simogatni a kezed.
Nem tudom, megosztanád-e velem a magányt, a bánatot,
nem tudom, lehet-e még hinni neked.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom