Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 476 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Régóta rád gondolok...

Régóta rád gondolok, mama,
látom, ahogy megállsz sóhajtva,
körülnézel a régi tanyán,
szorgosan tisztítod udvarát.

Tovább...

Pipacstenger

Káprázatos, vöröslő színek,
szirmai mégis oly szelídek,
lágyan ringó, virágzó tenger,
kelyhe harmatcseppet rejteget.

Tovább...

Nem feledve...

A születésétől kezdve
nevelted reszketve,
esdve kérve a sorsot,
ne legyenek foltok
ártatlan, tiszta lelkén,
tanítva őt a szeretet nyelvén.

Tovább...

Nyári ragyogás

Kacagó szellő suhan a mezőn,
napfény forrósítja a levegőt,
aranyló fényű ragyogás a nyár,
a csend harmóniája körbezár.

Tovább...

Hajnali órán

Ezüstköd sző fátylat a zöld lombú fákra,
harmatgyöngyeit szórja növényvilágra,
elballag a vén hold halványuló fénnyel,
csendfürtökön a nap még álmosan lépdel.

Tovább...

Emlékek

Furcsa érzés - egyedül sétálok,
koldusként a szerelmedre vágyom,
te voltál nekem az örök tavasz,
már csak emlék, mi belőle maradt.

Tovább...

Tenger és fény

Izzó lávaként átölel a Nap,
körötte azúrkék az ég-darab,
míg lelkemben zsong az alkonyi csönd,
a tenger lebbent bíbor tűzfüggönyt.

Tovább...

Utolsó tánc

A lágy melódia átölel újra,
elrepít messze a fájdalmas múltba,
ugyanaz a dal szól, ugyanaz a tánc,
a felejthetetlen édes-bús románc.

Tovább...

A legszebb ajándék

Nagyon régen, sok-sok éve
két kisgyermek lép a fénybe.
Ajándékot kaptam tőlük,
szeretetből párnát szőttünk.
Sok meleg színt, emlékeket,
bánattól majd megvédenek.

Tovább...

Ahol a csend ölel

Ott vagyok, hol a csend ölel,
a szirtekhez az ég közel,
itt béke van, és bársonyest,
alant a tenger ráncot vet.

Tovább...

Életút

Fénysugarakkal érkeztél a földre,
gyermeksírás ereszkedett a csöndre...

Tovább...

Megleptelek

Kora reggel útra keltem,
hogy neked virágot szedjek,
tiéd lesz a legszebb csokor,
csodálhatják lépten-nyomon.

Tovább...

Búcsúzunk

Az utolsó nap, mit annyira vártunk,
és most mégis könnyező szemmel állunk,
megkopott padok némán integetnek,
vár egy új világ, amely ismeretlen.

Tovább...

Köszönöm Mama...

Köszönöm, Mama, hogy voltál nekem,
gyógyítottad a fájó lelkemet,
karodba bújtam a bánat elől,
mindig volt nálad tiszta keszkenő.

Tovább...

Elrejtettelek

Emlékdobozokba rejtettelek,
hogy soha ne találhassanak rád,
köd-fátyolos múltba mentettelek.
- Most rezdülésnyi sóhaj vagy a mában,
és fénylő titkok tudója lettél,
szelíd borongás a fakókék égen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom