Kun Mária Katalin
Kinézek, de nincsen hó,
Azért te jössz, Télapó?
Vár már gyermek és felnőtt,
Híred itt van, már eljött.
Búcsúzik az őszi szellő,
Egyre több már a hófelhő.
Én is nektek integetek,
Gyönyörűszép falevelek.
Itt vagyok most idegenben, tőled is oly távol,
A temető is messze, hol mindenki gyászol.
De szívem most is nálad , elmém rád gondol,
Belsőmben hiányod üressége tombol.
Négy éve már, sajnos, hogy egy bús nyári napon
Kis családunk szíve szomorú lett nagyon.
Szomorú, mert elment a család motorja,
Gyermekek, unokák s apa vigasztalója.
Nincs már nekem édesanyám,
Kit köszöntsek anyák napján.
Kimegyek a temetőbe,
Ránézek a zord sírkőre,
Ide hoztam virágot,
Rózsát, mit úgy imádott.
Ez lesz az első nélküled,
Ha rágondolok, elfog a rémület.
Anyák napja Anya nélkül?
A gyermeki szív beleszédül.
Nagyon sok éve már, hogy van nekem egy kincsem,
Kinél itt e földön jobb anyuka nincsen.
Szeresd a gyermeked, hisz ő a te végzeted!
A múltad, a jövőd, s az egész életed.
Nélkülük az élet unalmas és sivár,
Miért sietnél haza, ha otthon senki se vár.
Kívánom neked, szívem minden szeretetével,
Az új évben minden nap találkozz a szerencsével!
Itthon vagyok újra, megvárt régi szobám,
Az illatok, a bútorok, s drága édesapám.
Syssy, az öreg eb már messziről csahol,
Érezte, hogy hű gazdija már közel van valahol.
Megsült a kalács és rotyog a káposzta,
Az ünnepi ruhák kikészítve, átmosva.
Odakint, a téli utcán havas a táj, fúj a szél,
Én bent fekszem a meleg ágyban, szívem mégis mást remél.
Jobb lenne már korán kelni, készülődni, elindulni,
A munkába megérkezni dolgozni, nyelvet tanulni.
Ha kérdeznéd mit kérek karácsonyra?
Én kérdésedre kérdéssel felelnék:
Ajándéklistádon szerepel anyuka?
Mert az én vágyam csak ő nem vitás
Szívembe helyére nem fér senki más.