Kun Mária Katalin
Anyák napjára
Megint anyák napja közeleg,
S én megint csak egyedül, nem veled.
Nincs, kit megöleljek, nincs, kit karjaimba zárjak,
Az én anyukám karjai már angyalszárnyak.
Kinézek, de nincsen hó,
Azért te jössz, Télapó?
Vár már gyermek és felnőtt,
Híred itt van, már eljött.
Búcsúzik az őszi szellő,
Egyre több már a hófelhő.
Én is nektek integetek,
Gyönyörűszép falevelek.
Itt vagyok most idegenben, tőled is oly távol,
A temető is messze, hol mindenki gyászol.
De szívem most is nálad , elmém rád gondol,
Belsőmben hiányod üressége tombol.
Négy éve már, sajnos, hogy egy bús nyári napon
Kis családunk szíve szomorú lett nagyon.
Szomorú, mert elment a család motorja,
Gyermekek, unokák s apa vigasztalója.
Nincs már nekem édesanyám,
Kit köszöntsek anyák napján.
Kimegyek a temetőbe,
Ránézek a zord sírkőre,
Ide hoztam virágot,
Rózsát, mit úgy imádott.
Ez lesz az első nélküled,
Ha rágondolok, elfog a rémület.
Anyák napja Anya nélkül?
A gyermeki szív beleszédül.
Nagyon sok éve már, hogy van nekem egy kincsem,
Kinél itt e földön jobb anyuka nincsen.
Szeresd a gyermeked, hisz ő a te végzeted!
A múltad, a jövőd, s az egész életed.
Nélkülük az élet unalmas és sivár,
Miért sietnél haza, ha otthon senki se vár.
Kívánom neked, szívem minden szeretetével,
Az új évben minden nap találkozz a szerencsével!
Itthon vagyok újra, megvárt régi szobám,
Az illatok, a bútorok, s drága édesapám.
Syssy, az öreg eb már messziről csahol,
Érezte, hogy hű gazdija már közel van valahol.
Megsült a kalács és rotyog a káposzta,
Az ünnepi ruhák kikészítve, átmosva.
Odakint, a téli utcán havas a táj, fúj a szél,
Én bent fekszem a meleg ágyban, szívem mégis mást remél.
Jobb lenne már korán kelni, készülődni, elindulni,
A munkába megérkezni dolgozni, nyelvet tanulni.
Ha kérdeznéd mit kérek karácsonyra?
Én kérdésedre kérdéssel felelnék:
Ajándéklistádon szerepel anyuka?
Mert az én vágyam csak ő nem vitás
Szívembe helyére nem fér senki más.