Kun Tamás

Kun Tamás

Született: 1998. január 4.

Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egy szakítás margójára

Légy egy kicsit önző...
Az én érzéseimet miért nem veszed figyelembe?

Tovább...

Tél

Nyirkos, hideg szívdobogás,
Ahogy az éj lassan szivárog,
Leplet terít az esőkopogás.
S narancsos lámpafényeknél kacagnak zsiványok!

Tovább...

Egy félhomályról

Elhalt a varjak sikolya,
Az áfonyaízű fagylalt lassan olvadt,
S cseppjeiben pihent az öntudatlanságba zárva
Egy részlet, ami már elfonnyadt...

Tovább...

Hóesés

Álmokból sző dallamot most a szél,
Minden rezeg, mozog, pezseg, mi bennem él!
Arcom vonalaidban elveszett a hold mosolya,
Mint holmi krémes süteményt, engem falt.

Tovább...

Csak egy órát kérek

...Mikor a nyikorgó lánctalp zaja helyett nevetés tör fel...

Tovább...

32

A pillanat után

Trianon margójára

Nálunk a világ bolond egy maszlag,
Zavaros, üres és hitetlen, a szavaknak súlya nincsen,
Oly értéktelen...
S mondd, az álmok mit érnek, mikor porban fürödve is hiába kérnek?

Tovább...

11

Esett-e?

A járda nedves, az út pora száraz,
A meggyfa szirmain megcsillan a víz halvány lángja,
az ég komor és felhős, sötétben izzik...

Tovább...

Nélküled

A lelkem eladtam régen,
Mégis valami marja belülről torkom.
Fürkészem csillagom merengve, s nincs a puszta égen,
Csak a sötétség. Én szomorúságom, bánatom

Tovább...

Tűnődve

Lassan tűnődve sorsok felett
az ember végül kietlen pusztára ér,
s hogy merre menjen, kételkedett,
keze már hófehér.

Tovább...

Vége a dalnak

Nincsen rím, már lantom dalt nem ont,
Sápadt kezeim közül a húr végleg kihunyt...
Otthonom egy sötét verem,
Mely a fény elől gondosan elrejt engem.

Tovább...

Remény

Régen még hittem szavaid, száz ármánynak füstjét,
Hogy van ember e világon, ki a szerelmemtől ég...
Tarka képzet, egyszerű misztikum,
s várom, hátha feltűnik ez a gyatra, szép álom.

Tovább...

Augusztusi órák

Peregnek a sárgult levelek már a zöldellő fákról,
Augusztus derekán könnyként hull alá.

Tovább...

11

A valóság árnyékában

Félhomály, csendes, unott felhők gyülemlettek az égbolt fölött...

Tovább...

21

Lakmározó Kolibri

Kedvesemnek

Ha most kinézek az ablakon, őszi avart hullatnak a fák,
S mégis érzem dicső tavaszom, mert édes nektárom színes kolibri issza,
Fehér rózsa nyílt elmém tekervényes bokrán, s minden gondolatom nárciszok borítják,
Apró ajkaid lágy hangja magát fülembe beissza.

Tovább...

Reménytelenül

...ki futott a leselkedő halál elől,
mikor tócsával érintkezve egybefolyt,
s többé nem remél

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom