Kurczina Terézia
Biztonságban függ a lelkünk
láthatatlan kötélen;
Aminek a másik végét
Isten tartja kezében.
Jézusnak
Hajnali fényben
illan az álom;
Éledő szívvel
utánad vágyom.
Szebb élete mindenkinek
akkor lehetne;
Bizalommal letennék azt,
Uram, kezedbe!
Megszeppenve érkeztünk mi
három éve ide;
S azt, hogy eljön majd ez a nap,
nem hitte senki se.
Látva, milyen sok a viszály,
bánatos az égi Király!
Szép Királynénk, igaz kincsünk,
segíts meg, hogy békét hintsünk!
Midőn jöttem hozzád
ezen a szép napon,
eltűnődtem rajta,
locsolhatok vajon?
Tolongtak körötte számosan,
érintni` akarták bárhogyan.
Igaz szó lakozott szájában,
egy napon elhagyták mindnyájan.
Hogyha angyal lennék,
szállnék, mint a lepkék.
Fejed fölött lágyan
kibontanám szárnyam.
Elképzelt unokámnak
Bekúszott a lelkembe egy
gondolat;
S benne a vágy azóta le
nem lohad.
Van egy ország, ahol papír
minden város és falu;
Papírházak kerítésén
papiros a kiskapu.
Teremtőmnek
Halálomnak pillanatát
úgy képzelem el;
Földi létből angyalsereg
Tehozzád emel.