Kuslits Éva
Napsugár tűző forrósága,
Áradó hőség bolygó lángja
Forrón ölelő katlanában.
A zengő patak hallgatásban.
Szél szárnyán ringató sorsvonat,
Áramló létben egy gondolat.
Vöröslő Nap lángoló pírján,
Távolságok aranyló síkján.
Vérrel áztatott szülőföldek,
Madárdalban néma völgyek,
Az élet tüzének sáncában,
Bűnök orcátlan zsákjában,
A gonosz félő kazánjában.
Csillagliget rezgésében
Oltalommal őriznélek.
A holdlámpás fénysugárban...
Szelíd a tavaszi hajnal
Csillogó, harmatos sorssal.
Kis gyöngycseppek bölcsőjében,
A tündérszép reménységben.
Vízkeresztnek búcsút intve,
Szélvihar a télben zengve.
Ködharmatot hint a tájra.
Jégcsapokat hív a nászra.
A szomorú múlt álarcban távozott,
Ezüst csillagok tüze is megkopott.
Bujdosón vitte el sötét bocskorát,
A január fújt üdítő harsonát.
Fehéren csillogó világ,
Egy mesebeli királyság.
Hív a szép táj hamvassága
Angyalszárnyak tornácára.
Sikoltó a szél üzenete,
Süvítő a tél lehelete.
Fagyokkal zörget a hidegség,
Hullámzó patak is tükörjég.
Az út fátyolos ködében,
A zengő bérc mély völgyében,
Napkorong tűző sugarán
Szárnyalón száll a fénymadár.
Szélhárfának muzsikája,
Rezgő ágak citerája.
Akácliget izgalomban,
Ágas-bogas dallamokban.
A hegygerincek sötétjén,
Kanyargós utak ösvényén,
Hívogató, zöld fenyvesek,
Pacsirtadallal zengjetek.
A szürke fátyolos ködben
Villám haragja a csöndben.
Dühöngő a tüzes mennykő,
A hang dübörgőn ijesztő.
Napkorongnak koronája
Gomolyfelhők nyoszolyája.
Szivárványég óceánján,
Szélparipa hullámhosszán.
...Búzatábla arany csillogásban.
Villámszellő suhan sólyomszárnyon,
Rezdülés a forró rónaságon.