Kuslits Éva
Az élet fénylő sugara
Utazás hosszú vonata.
Napfényben tűző rőzseláng,
Őszidőben kis gyertyaláng.
A néma föld titkokat rejt,
Izzó magja sosem felejt.
A vulkán forrong a mélyben,
Füstje gomolyog az égben.
Hegyen túl, a messzeségben,
Selyemfátyol csendes égen
Tündököl a nap fényében.
Templomtorony kis harangja
Tavaszódát búcsúztatja.
Fuvolázó szelek zenéje
Repít az erdő belsejébe.
Érző táncot lejtenek a fák,
Hajlongó zöld lombok is csalfák.
Perzselőn ijesztő az ég,
Lepelben bujdosó rémség.
Dideregve lohol a szél,
Hamvadó világról zenél.
Anyák napjára
A hideg tél kopogtatott,
Anya csendesen távozott.
Gyöngylelke is már a fényé.
Nap félve bújt felhők mögé.
Harmatcseppben fürödve
Rózsa virít kertemben.
Tüskéktől is őrizve
Könny csillan a szememben.
Diófa zöld lombja
Hideg föld ölében.
Zizegő avar hangja
Az ősz csendjében.
Fénylik a tűző napsugár
Kéki tó átlátszó vizén,
Szellő susog könnyedén.
Fenyvesek hűvös árnya,
Mint az erdők királya.