Küstel Anita
Folynak a napok, és unod a szót,
Felismered, de dobod a jót.
Nem érdekel, hogy rossz vagy káros,
Ördögé éjjel az egész város.
Sűrű, sötét, sündörgő,
Zord és gonosz képek
Elém vetik magukat,
Reszketegen lépek.
Avas puding egy dezodor mellett,
Leszakadt redőny és ócska falak,
A lámpában fent törött a körte,
Alatta fekszik egy gyanús alak.
Az úgy történt, kérlek szépen,
hogy a pokol tornácáról
egy fénylő, tüzes virágból...
A változás után
...és elkezdtem élni.
És jött vele sok új és csodás,
De jött vele sok rossz és romlás.
Kuszán szörnyű-szép álmok után
Álmos és bágyatag hajnalon
Elmélázva felkelő napon
Halványan fénylő, kihalt utcán.
Ó, bárcsak, ha tudnám, hogy mi a bajom!
Ez hazugság... Tudom ám, nem tagadom:
Elmennék messzire, utazni vágyom,
Nem várnék senkire - gyönyörű álom!
Anyámmal sétáltunk akkor,
Az volt a huszadik telem.
Mikor lehetett...? Úgy hatkor,
Hogy meglepett az intelem.
...te buta, buta lány
Mi a remény? Vágy és álom.
Úgy is indul, lepkeszárnyon.
Szellőrózsa szirmára száll,
Pillesúlyát bírja a szár.
Virágillat lengi körül,
Boldog jövőt nézve örül.
Ház asszonya lennék, leszek.
Férj kedvére tennék, teszek.
Ha vágyom rá, megérintem,
Ám ha nem, hát ne érintsen.
Ó, hányszor kerestem
Utamat, helyemet!
Ó, hányszor szereztem
Magamnak sebeket!